2013. február 20., szerda 06:15

LGT-maraton a Sportarénában

Írta: emzsé
Értékelés:
(0 szavazat)

 

„Ha jó napot fogunk ki, akkor jobbak vagyunk, mint valaha” nyilatkozta egy rádióinterjúban az LGT hosszú hétvégéje előtt Presser Gábor. Szerénytelennek hangzik a megállapítás, de a teltházas főpróbával együtt számítva négynapos koncertsorozat igazolta a kijelentés valóságalapját. Nemcsak a február 14-i nyílt főpróbán, de az azt követő péntektől vasárnapig elkápráztatóan bírták a minden egyes estén szünet nélkül háromórás koncertet, rácáfolva mindazon rosszindulatú megjegyzésekre, amelyekkel olykor a nosztalgiakoncerten zenélő „nagypapákat” illetik. Presser Gábor, Karácsony János, Somló Tamás és Solti János az együttes kifulladást ügyesen előzte meg fergeteges hangszerszólókkal, amelyekkel az éppen soros virtuóz zenész kicsit mentesítette a többieket, lehetőséget adva nekik-+ némi szusszanásra.

 

Tényleg maratoni volt tehát a koncert, és a cím jelzése szerint valóban újrahasznosították a régi dalokat is, abszolút korszerű hangzásban, XXI. századi feldolgozásban, de mégis valóságos tabáni hangulatot megidézve. Felfrissített volt szinte minden szám, de kifejezetten az És jött a doktor, a Sziszifuszi blues, a Szívbajt hozod rám, a Nem adom fel, az Elfelejtett szó. Az új évezred elejéről, A fiúk a kocsmába mentek című 2002-es albumból is válogattak a koncertbe, felcsendült például saját kedvencük (és ízlésükben sokan osztoznak), a Magyarország című dal, a maga hátborzongatóan szép refrénjével: „Néhány betű, néhány hang, / búcsút éneklő lassú harang. /Körbenőtte az életemet. / Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet.”

 

Emlékeztek az LGT egykori tagjára, az 1982-ben elhunyt Barta Tamásra, egyebek mellett az Ő még csak most tizennégy című dalával. Nemcsak elmondták, mennyire hiányoznak nekik a Tabánbeli koncertek, de érzékeltették is azoknak, akik nem tapasztalhatták meg, az ottani, régi hangulatot. Ehhez a küzdőtér közepén felállított kisszínpad szolgáltatta a teret, ahol ugyancsak eljátszottak néhány számot, köröttük nyüzsgött, tombolt a közönség, mint hajdanán, igaz befüvesíteni nem sikerült a Papp László Budapest Sportarénát, bár az LGT-sek szerették volna…

 

A koncerteken elhangzott több mint negyven dal közül csak mutatóba néhány cím az össznépi kedvencek közül: Szólj rám, ha hangosan énekelek, Éjszakai vonatozás, Engedj el, Mindenki, Ringasd el magad, s végül:  A szél lassan elfújja az utolsó dalom…

 

Félrevezeti a közönséget, aki azt mondja, hogy ez a hétvégi maratoni, búcsúkoncert-sorozat volt. Vagy játszik a szavakkal az LGT ugyanis 1992-ben egyszer már elbúcsúzott a Nyugati pályaudvaron. Ezt a második „búcsút” pedig, reméljük, hamarosan harmadik, negyedik, tizedik is követi majd.

 

Mert „A zene, a zene, a zene, a zene, a zene, a zene kell”, ugyanúgy, mint az Elfelejtett szó, akkor is, ha a Fiú immár bácsi.

                                                                                                

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.