2013. június 29., szombat 10:01

Hegyalja Fesztivál 2013 - 3. nap

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

Let The Cigar Die

 

 

A csütörtöki nap egyértelműen a stoner és mindenféle egyéb metálé volt. Az esti Down koncert szinte minden beszélgetés témája. Mindenki érzi, hogy este valami hatalmas dolog fog történni.

A nap első koncertjét a Let The Cigar Die adta. Lendületes és súlyos dalok váltják egymást a fél 3-kor kezdődő koncerten. A koncertre sajnos ekkor még csak maréknyi ember látogatott el, de ők annál jobban élvezik a hol punkosabb, hol riffelősebb szerzeményeket. A kis koncertekre jellemző lazaság árad a színpadról a közönség már jobban mozgolódik, amikor a koncert a végére ér egy Crowbar és egy Down feldolgozással.

 

Till We Drop

 

 

A Till We Drop már nem értékelte ennyire – a koncert elejére – odagyűlt maréknyi embert. Azonnal mindenkit a színpadhoz parancsoltak és a koncert első fél órája után már jött a tömeg, az örjöngés, és egy-két circle pit. A Till We Drop lendülete mindenkit magával rántott. Kemény gitárhangzás, felszabadult hangulat a színpadon és college rock-ba ontott metálzene. És egy dátum augusztus 15.-e az új EP megjelenésének időpontja. Várós!!!

 

Between The Buried And Me – Leander Rising

 

 

A közönség elenyésző része volt csak kíváncsi az amerikai progresszív metálzene okozta fülgazmusra. A Between The Buried And Me koncertje remek volt. Nagyszerű hangzással, kőkemény riffekkel és nem egy sablon zenével. A progresszív zenei paletta technikássága megelevenedett egy koncert elejéig itt a Hegyalja Fesztiválon. Az emberek többsége a 3. napon is inkább a biztosra ment és a Leander Rising koncertjére látogatott el. A koncert a már megszokott dalokkal, hangulattal a megszokott sikert könyvelhette el magának.

 

The Devil Wears Prada

 

 

A 6 óra dilemma minden fesztiválozó közös problémája. Road vagy Fish? A választás nem egyszerű mindkét előadó lendületes koncertet adott. Talán a Fish!-re látogatók járhattak egy fokkal jobban, hiszen a hamarosan megjelenő Konzervzene című albumról hallhattak élőben is 1-2 nótát. Kicsivel 8 óra után ismét metálosabb vizekre kell eveznünk a sártengerben, hiszen ismételten leszakadt az ég. A TDWP fanok viszont elszántan tűrték a vihart és hatalmas pogóval hálálták meg a koncertet. Bár pár ember megjegyezte, hogy „Több régi dal lehetett volna”.

 

Skindred

 

 

Fél 10-től a már visszatérő Skindred lépett a színpadra. A már visszatérő zenekar legalább annyira örült a közönségnek, mint a már nagyra duzzadt tömeg a fúziós reggae-metálnak. A newporti formáció boszorkányos ügyességgel keverte a könnyed reggae dalamokat az igazi zúzós riffekkel. Benje Webbe tökéletesen megtalálta a hangol a közönséggel. A koncert végére pedig még a pólók is lekerültek az emberekről, nem úgy mint a frontember több mint giccses piros kabátja.

 

Down

 

 

A stoner metál superband koncertjén volt a legnagyobb az érdeklődés. Nem is feltétlenül a zenekar vagy a dalok, hanem sok ember kizárólag Phil Anselmo miatt látogatott el a koncertre. A volt Pantera vezér nem hazudtolta meg önmagát a mostani koncerten sem. Karjait összekulcsolva, dacosan tekintett a közönségre, akik jó hallgatósághoz híven őrjöngéssel hálálták meg a Down koncertjét.

A dalok között természetesen ott voltak a nagy klasszikusok, mint a Lifer, Stone The Crow, de az új Ep-n hallható Witchtripper is elhangzott. Anselmo nagy példabeszédet nem tartott, de megjegyezte, hogy a Hegyalja egy „kis” fesztivál, illetve a közeli sátorból átszűrődő elektronikus zenéről is kifejtette a véleményét. A koncert zárása sem volt egy átlagos, hiszen a zenészek a road-oknak átadva a hangszereket hajlongtak a közönségnek, miközben Anselmo dobolt és minden technikust felhívott a színpadra.

 

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.