2013. július 09., kedd 13:33

Halottaiból feltámadt-az utolsó utáni Rockmaraton

Írta: Jantner Anita
Értékelés:
(3 szavazat)

Kaptunk 5 misit! Ennek az immár szlogenné vált összegnek volt köszönhető, hogy az ország legidősebb fesztiválja halottaiból feltámadva, kihagyás nélkül düböröghetett tovább idén is a Malomvölgyi Arborétumban. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben 0. napot nem tartottak a rendezők, azonban ez sokakat nem riasztott vissza attól, hogy már vasárnap megkezdjék a hangolódást a fesztiválra. A fellépő több mint 150 bandából minden napra jutott külföldi is a magyarok mellé.

 

 

 

Az előző évekhez képest a kilátogatók száma megcsappant némileg, ezt azonban betudható volt a szintén június utolsó hetében megrendezett zánkai EFOTT-nak és a Tokaj-rakamazi Hegyaljának. Négy színpaddal vonult fel idén a legolcsóbb fesztivál, amelyre nem sokkal a kezdete előtt is lehetett még tízezer forint alatt jegyet kapni. A folytatódó tehetségkutató verseny mellett külön teret kaptak az első lemezes zenekarok is, akikből nem volt hiány. Szerencsére mindegyik színpadot sátor védte, így a hét eleji zord idő ellenére is viszonylag szárazon lehetett élvezni a délelőtt 11-től kezdődő programot.  Már annak, aki nem találkozott azzal a kedves csuklyás idegennel, aki társától kölcsönzött mankójával áztatott meg jó néhány embert a sátorponyvában felgyűlő vízzel.

Érdemes volt megérkezni hétfőn kapunyitásra, mert akik csak délután jutottak be, azok szemerkélő esőben vagy éppen a legnagyobb felhőszakadásban állíthatták fel ideiglenes szálláshelyeiket. A rossz idő azonban nem vette kedvét az elszánt népnek, vagy az elfogyasztott alkoholmennyiség, vagy az előreláthatóan fellépő zenekarok miatt. Többen voltak, akik törött lábbal is vállalták a ,,viszontagságokat”. Harmadnapra a jó idővel megérkeztek azok is, akik a hatalmas esőzéseket és éjszakai 10 fokos hőmérsékletet nem szívlelték, így a közönség tovább gyarapodott és kezdett igazi fesztiválhangulat kialakulni a Malomvölgy lankáin. A szervezők eddigre már megoldották a sártengerré alakult színpadok közötti közlekedést is. Friss szalma és murva került le, így az acélbetétek által felszántott terepen is könnyebben lehetett közlekedni. A rock örök, olvashattuk Rockfater pólóján egyik nap, nem is szemléltette ezt jobban az, mint hogy minden korosztály megtalálható volt az őrjöngők között.



Volt itt
Prosecturára breakelő kisiskolás, apuka nyakából Roadra táncoló kétéves és őszbe hajló hajú mamák és papák. A bodysurf és a headbang az első naptól kezdve kihagyhatatlan volt. Étkezés tekintetében megérte kisétálni a fesztivál területén kívül felállított Válság sátorba, ahol reális áron lehetett némi betevőhöz jutni. Lépten-nyomon ismerősökbe botolhatott az ember, hiszen a fű felszáradásának hála az árnyékos parkba húzódott ki pokróccal, vízipipával és mindenféle földi jóval felszerelkezve a társaságok nagy része.


A Soproni Nagyszínpad adott helyet rögtön első nap a Prosecturának majd a Nagy-Britanniából érkező The Businessnek, akik megalapozták a hangulatot a miskolci Paddy and the ratsnak. A stíluskeverő banda már csak hagyományból is megénekeltette a dobosukat (aki medvetánc járás után néhány percig levegőhöz is ritkán, de nikotinoz annál sűrűbben jutott) és a rendszeresen koncertjeikre járók már meg sem lepődnek Kristóf szakadt húrjain. A PÉTÁV Színpadon eközben Tűzmadarat hallgathattunk, majd fél tizenkettőtől lecsapott a Kalapács, a Nuskull Pitben pedig a minnesotai After the Burial borzolta a kedélyeket. Összességében elmondható, hogy a feltörekvők minden esetben előnyben részesítették a hörgős black és trash metált, a hét fellépői pedig gyönyörű hangszerekkel érkeztek. Nem ment ritkaságszámba az öt,-tizenkét húros hangszer sem.
Kedden igazi húzónévnek a magyar Dalriada, az amerikai Terror és a svájci hatalmas bulit lebonyolító folkmetált játszó Eluveitie számított, akik immár újból teljes taglétszámmal jelentek meg. Anna Murphy előző magyarországi állomásukon a március 22-ei Pecsa Music Hallban megrendezett koncerten sem tudott még részt venni, így akik ott hiányolták a tekerőlantos énekesnőt most örülhettek.


Szerdán a Road frontembere ingyen reklámot szervezett az estét záró New-York-i hardcore Sick of it all-nak. Elmondása szerint gyerekkorukban ők voltak a kedvenceik, miattuk is kezdtek el zenével foglalkozni, így aki eddig nem is ismerte volna őket, az is kíváncsian várta a Depresszió koncert végét. A PÉTÁV sátorban Noa szinte a közönsége vetette magát a fotósárkon keresztül, a Virrasztók pedig egész szeánszot szerveztek a színpadon gyertyagyújtással.

Csütörtökön a Zorall vonult fel a már 2004 óta megszokott Zorallinákkal, Zorall avatással, régi és új kedvencekkel. Az őket követő Moby Dick alatt érezni lehetett, hogy megkezdődött a készülődés az este fénypontja, a trash metált játszó Kreatotrra. A közönség egy része elindult megkeresni ikonikus zenekarának pulóverét - a körülbelül 8 fokos hőmérséklet vagy pusztán tiszteletadás miatt-. A német banda, amely legutóbb csaknem húsz éve lépett fel Pécsen a városi sportcsarnokban szemet gyönyörködtető dobszereléssel vonult fel és fanok még az időnként dobhártyaszaggató tamok és kihagyó erősítők mellett is hatalmas bulit csináltak. Eközben a PÉTÁV színpadon érdemes volt belehallgatni a legutóbb 2009-ben nálunk járt Mardukba. A feltörekvő fiatalokban hatalmas indulatok fogalmazódtak meg a koncert után. Sátorszomszédaink egyenesen magukat titulálták svéd kedvenceik után legjobb előadónak a héten.
A pénteki nap alapozásaként meghallgattuk a The Grenma-t, ahol felüdülés volt a sok férfi között végre egy női basszusgitáros, majd belevetődtünk a nagyszínpad kínálta lehetőségeibe, ahol a Bloody Roots, a Rómeó Vérzik és a Pokolgép után az
Ossian zárta a napot, akik egyik számukat egy nemrégiben elhunyt kedves rajongójuknak ajánlották. De a napnak még nem volt vége! Hajnali egytől hatalmas bulit adott a helyi SKA-Pécs. Bár a hét tartogatott számos meglepetést, de végül a félresikerült pacsizástól ujjait fájlaló basszusgitáros is teljes értékűen teljesített a bulin. Volt, aki Ocho Machohoz hasonlította őket, de ,,mindenképpen ott akar lenni majd a többi bulijukban is”.



A hét zárásaként szombaton a nosztalgiarocké volt a főszerep, Deák Billel, Lorddal és Imerős arcokkal, de a PÉTÁV-ban átadhattuk magunkat a power metalnak is. Először a magyar 2001-ben alakult Wisdommal, majd a svéd, hazánkban igazán ritkaságszámba menő Evergrey-jel.

A koncertek mellett zenész workshoppal, vizespóló versennyel és OFF-Rock Tanyával is készültek a szervezők, hogy a koncertek és mérsékelt alkoholfogyasztás között legyen mivel elütni az időt.

A bejutásnál való tolakodás után, távozáskor csigalassúsággal haladt a tömeg. Az első napon a számos piros hajú lány közül egyikük örömmel újságolta, hogy megismerkedett egy hosszú barna hajú acélbetétes bakancsos fiúval. Hét végére ezt mindenki elmondhatta magáról. Körülnézve kis szomorúsággal konstatáltam, hogy naturalistának számítok a résztvevők között, hiszen az extrémitás itt nem volt feltűnő. Jövőre még senki sem tudja mi lesz, mindenesetre a tavaly elsiratott Rockmaraton folyamatosságát nem tudta még megtörni SEMMI. Reméljük jövőre ugyanazokkal és másokkal, jobbakkal és rosszabbakkal ugyanitt. Mert a Rock örök és elpusztíthatatlan. 

 

 fotó: Steiner Niki

 

 

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.