2014. augusztus 18., hétfő 16:53

Sziget – Vasárnap (7. nap)

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(0 szavazat)

Leírhatatlanul fura érzés, hogy a 7. napról szóló cikket már itthon írom, mégpedig úgy hogy teljesen levedlettem magamról a fesztivál hangulatát (koszt).

Az utolsó napon, minden szigetlakó arcán látszott egyfajta szomorúság, hiszen nagyon hamar elrepült ez a hét és mire hozzászokott, mindenki szervezete, hogy hideg élelmen, konzerveken és alkoholon él vagy, hogy hajnalok hajnalán is zajban és mostoha körülmények között (kemény földön) kellett aludnia. De persze minden arcon ott van az elszántság is, hiszen ma van az utolsó alkalom, hogy egy nagyon bulizzunk!

 

17:45 – Az angol indie rock képviselői, igazi tengerparti hangulatot varázsoltak a nagyszínpadra. Koncertjük fele-fele arányban volt akusztikus és elektromos hangszerelésű. Közönségénekeltetés, leguggolásból felugrás… minden játszott!

 

19:30 – Az Outkast már-már legendás hip-hop formációja kellemes színfoltot hozott a nagyszínpad eddigi főleg pop-rock-metál vonalú műsorába. A kellemes laza hip-hop ütemek legalább kicsit lenyugtatják a kedélyeket az első sorokban, és aki kicsit szemfüles volt jól előrefurakodhatott az End Show kezdetére.

 

21:30 – Az utolsó nagy buli előtt mindenki lázasan toporog –egymás lábán – a színpad előtt. Egy fiatal külföldi lány elhányja magát. Ő már nem kér többet inni, de azért aranyos, mert két öklendezés közben mindenkitől elnézést kér. A pillanatok alatt felhúzott Dj pult mögött megjelenik Calvin Harris fekete alakja, ami egy-két dal alatti kék megvilágítást kivéve ilyen marad. Szerencsés helyzetben van, hiszen egy End Show általában nem szokott rosszul sikerülni és a Dj/Producer nem is erőlteti meg magát. Néha ugrálásra buzdítja közönségét, egy-két alkalommal pedig arra, hogy tapsoljanak. Ennyi. Semmi, sziasztok, semmi, viszlát. Az ember elgondolkodik, hogy tényleg ő jött játszani vagy csak egy hasonló arcú színpadi kisegítőt küldtek fel megnyomni a „Play” gombot. De persze ez nem számít, hiszen voltak hatalmas slágerek, többféle konfetti eső és az elmaradhatatlan tűzijáték.

 

Hajnal 4-kor kezdek el összepakolni, de az egyik biztonsági őr azért bepróbálkozik hátha otthagyom-e neki ingyen a sátramat. Nem hagytam! Ahogy sétáltam a kijárat felé még mindenfelé hatalmas bulik folytak és reménykedve néztem a bemondó hangszórókat, hogy talán a szokásos „Az A38 színpad megtelt! Kérjük, várjanak türelemmel!” szöveg helyett most azt mondja be az ismerős hang, hogy: „Na, jól van gyerekek! Rádobunk még 2 napot!” De persze az élet nem ilyen, úgyhogy csak annyit mondhatunk, mi szigetlakók, hogy: Találkozunk jövőre!

Farkas Viktor

 

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.