2015. augusztus 12., szerda 16:13

Florence + egy zakatoló gépezet - Sziget 0.nap

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

A 0.napon még látható a fesztiválozókon, hogy mindenki próbál egyfajta napi rutint kitalálni. Reggel zuhany –ami oké is lenne, csak még van olyan, ami mindig nem üzemel -, sorban állás a telefontol tőnél esetleg egy lélekemelő kávé, amit a lányok olyan gyorsan adnak ki, hogy amikor a poharakat rakosgatják, teljesen azt hihetné az ember, hogy egy igen komoly itt a piros-hol a piros játék vette kezdetét. Megint mások zarándokútra indulnak az Auchan felé, hogy azt a bizonyos kávét -80%-os áron szerezzék be.  Én pedig fogmosás közben elhatározom, hogy nem cövekelek le a nagyszínpad előtt, mint tegnap, hanem ma aktivizálom magam és körbejárom a fesztivált.

 

Külön 10 oldalas cikket lehetne írni a látványosságokról mivel idén is tömve van a fesztivál mindenféle érdekességgel. Ha csak sétálgatunk, láthatunk műanyagpalackból készült sárkányt, óriási gombát, ami igazából egy függőágy és non-stop tele van emberekkel, de van itt egy holdkomp szerű szobor is, amibe ha belenézünk, gyönyörű fényjátékot láthatunk – a többi fesztiválozó megy egy kis monitoron a mi csodálkozó arcunkat, mint utólag kiderült. De lenyűgöző építmény a Telekom aréna is illetve az Art-Zone valamennyi installációja.  Az Art-Zone koncepciója tavalyhoz képest nem változott sokat! A helyi erők árulják kézműves portékáikat. Itt kiemelném a virágkoronát, ami az idei fesztivál alapdarabja a lányoknál. Viccen kívül minden 2. csaj ebben kavar. Itt található a H&M lerakata is, ahol a már említett kiegészítőt magunknak is elkészíthetjük illetve egy olyan körforgóra is felülhetünk, amire ha nem fesztiválon lennénk max 5 éveseket engednének fel.

 

Tettem egy kört a VIP részen is, hogy mégis mit tud a +45ezer forintos upgrade. Kellemes helyszínen terül el ez az elszeparált kemping van saját bár, büfé és egy medence, ami annyira telve van emberekkel, mintha ingyen napot tartanának a strandon. A Wc-k tényleg tiszták, illetve fadeszka és el nem fogyó papír is jár a módosabb fesztiválozóknak + egy zseniálisan kinéző fekete karszalag. Egyetlen hátránya talán az, hogy tényleg mindent magkapunk elszeparálva és ezzel talán kizárjuk kicsit magát a fesztivált.

 

Ahogy kilépek, a Budapest Park színpada terül el előttem, ahol a tűző nap ellenére hatalmas tombolda megy. Extra cukiként egy kisfiú hűti a tömeget a színpadról.

 

Mialatt pedig a sátramhoz visszasétálok csak egy latin-jazz színpad, blues-ír színpad illetve egy táncház mellett haladok el és habár itt kevesebb ember szórakozik, de az árnyékban lehet találni 50-100 embert.

 

 

Elszaladt az idő, rohanás a nagyszínpadhoz, ahol éppen a Quimby csap a húrok közé. A koncert rendben van, jól szól, de valahogy, mintha zavarban lenne a banda. Sok az angol dal, amit annyira nem ismer a magyar közönség. A magyar dalokat pedig a külföldiek hallgatják értetlenkedve. Kiss Tibi egyszer kiszalad a kifutóra, hogyha „Robbie Williams miatt itt hagyták… használjuk ki!”. Jó koncert volt, de azért kicsiben magabiztosabban működik ez.

Folyamatosan gondolkodom átmenjek-e Selah Sue koncertjébe belenézni, hiszen a belga énekesnő tökéletes felvezetés lenne a szintén hasonló popban utazó Florence + the Machine koncertje előtt. Végül győz a bennem élő „igaz” magyar és nem adom fel a színpad közeli helyem. Volt egy megérzésem miszerint most közelről kell figyelnem a történéseket – pláne, hogy otthon hagytam a szemüvegem is!

 

 

Óramű pontossággal 21:30-kor megkezdődik a látványos pop-show. Látni a zenekaron, hogy nem régóta kerültek a headlinerek közé, de annál nagyobb örömmel hozták el dalaikat. A kezdő What The Water Gave Me és a Ship To Wreck alatt az énekes Florence Welch 20-szor futotta körbe a színpadot, néha pedig olyan sprinteket produkálva tette mindezt, ami a magyar footballban is jócskán elférne. Több alkalommal lejött a színpadról és közvetlenül a közönségnek énekelt, ráadásul – és ez költségkímélésnek sem utolsó- a közönség által feldobált csillámport folyamatosan szórta mindenfelé. A hangulat pedig végig remek volt.

 

 

Persze volt 1-2 lassabb tétel, de elhozták az igazi ovációt olyan dalok, mint a Spectrum és a Dog Days Are Over. Külön kiemelném, hogy a közönségben valahogy kevesebb volt a telefonos videózó, fényképező emberke, mint általában. Akik elöl voltak, inkább a dalokra koncentráltak és megélték a koncertet. Külön kiemelendő pillanat volt a koncert végén, hogy akik akarták –és korlát mellett álltak- felmehettek megölelni az énekesnőt, aki csoda, hogy még kapott levegőt a rengeteg csillámtól, ami beterítette az egész arcát. A sátram felé sétálva azon gondolkodom, hogy kicsit mintha egy modernkori Jefferson Airplanes-t láttam volna, bár lehet csak Florence hippiszerkói, vagy az összetartozásról szóló bekonfjai vagy a rengeteg virággal a fején szórakozó lány miatt… mindenesetre egy fiatal lány elmeséli a barátnőjének, hogy „Mekkora már, hogy a dobos a végén bedobta a dobverőket… ilyen biztosan nincs minden koncerten!”. ( biztosan nincs! :D –a szerk.)

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2015. augusztus 13., csütörtök 07:18

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.