Nyomtatás
2015. augusztus 15., szombat 16:50

Awolnation, Kasabian, Avicii - Sziget 3.nap

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(2 szavazat)

A Sziget 3. napján örömmel konstatálom, hogy bizony, törve az eddigi napok trendjével rockzene szól majd a nagyszínpadról. Kis rápihenés után kíváncsian indulok megnézni az Awolnation műsorát. A márciusi Run című lemezük elég meggyőző volt, bár a trió valahogy mégsem érett meg még, hogy az igazán nagyok között emlegessük őket, de itt az alkalom, hogy bizonyítsanak.

 

 

Az elektro-gitár témák, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a kevert stílusú zene sajátja az idei Szigetnek. Ebből a szempontból nézve az Awolnation tökéletes választás volt a kora délutáni időpontra. Főleg a külföldiek éneklik a dalokat, de itt-ott 1-2 magyar rajongót is lehet hallani. A lendületes koncert alatt pedig a közönségénekeltetéstől a diszkrét scream-ig minden volt. Nem leszek halálomig rajongójuk, de nem bántam meg, hogy korán –a tűző napot bevállalva- kijöttem megnézni őket.

 

 

Igazi indie-pop csemegének számított a Florence + the Machine párjának, kistestvérének számító Marina and the Diamonds. Korrekt show, kellemes színpadkép és egy igazán dögös énekesnő. Na meg persze a slágerek: Froot, Savages és persze a legvégén a How To Be a Heartbreaker. Persze a kellemes időtöltés után kell valami kellemetlen is. Jön a color party, ami szép...képről! Viszont a tömeg közepén állva kedvenc pólónkban esetleg még egy kis asztmával megspékelve nem a legjobb időtöltés. Szerencsémre elől állok, ide valahogy kevesebb festék jut így megúszom a fulladás közeli állapotot!

 

 

A Kasabian koncertjére már egészen elől figyelem az eseményeket, de ami jön arra nem voltam felkészülve. Az indie-rock bandának titulált zenekar olyan sounddal jött idén, hogy mindenhová sorolnám őket csak nem az indie kategóriába. Eszméletlen közönségmozgatás jellemezte a koncertet az első számtól az utolsóig. Egy-két lassabb, vagy akusztikus tételt kivéve „jaj” volt az első sorokba már befurakodott Avicii rajongóknak.

 

 

Furán nézek, amikor valamennyire megritkul a közönség, holott a Svéd producer Tim Bergling (az anyukája így hívja) azért jóval nagyobb név kereskedelmi értelemben, mint a Kasabian. Miközben betolják a színpadra a Dj emelvényt (a Tankcsapda technikusai!!!) jön a hír, miszerint kitették a hídon a Sold Out! táblát ezzel rekordot döntött a pénteki nap, hiszen 90 ezer ember bulizott a fesztiválon.

 

 

Avicii pedig hozta a várhatót. Illusztris setlist-jében helyet kaptak legnagyobb slágerei, mint az indító Waiting For Love, The Days illetve a True album valamennyi gyöngyszeme, mint a Wake Me Up vagy a Hey Brother és természetesen a kihagyhatatlan Levels. Külön öröm, hogy előkerültek olyan tételek is amiket még nem halhatott a közönség. Nekem pedig külön tetszett, hogy a Jefferson Airplane legendás slágerét a Somebody To Love-ot is elhozta egy sajátos remixben illetve nagy pillanata volt a „koncertnek”, amikor egy férfi kicselezve a biztonsági személyzetet felrohant a kifutóra, de persze a pultnál már véget is ér a fogócska... leviszik a színpadról. A konfetti esőben elgondolkodom, hogy miért nem ő zárja a fesztivált és most mehettem volna aludni Martin Gerrix produkciója alatt, de valószínű hogy éppen ezért, hiszen az End Show kihagyhatatlan kategória valamennyi fesztiválozónál.

 

 

megj: Miközben ezen sorokat írom az új Iron Maiden nóta szól a fülemben! *-*

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2015. augusztus 16., vasárnap 10:44

Kapcsolódó elemek