2016. május 31., kedd 18:26

Andy Black – The Shadow Side

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(0 szavazat)

 

Hogy is nevezzelek?

Andrew Dennis Biersack, Andy Six, Andy Biersack és most Andy Black. Hívjuk bárhogyan nagyrészünk számára azonnal beugrik a Black Veil Brides 50 kilót maximum vasággyal kitevő Andy-je, aki mára már egyedüli alapító tagként tevékenykedik a BVB-ban. Feltehetjük a kérdést persze, hogy van-e ennek így értelme? A zenekar külön identitás és megél-e az alapító zenészek nélkül is? (Az Ac-Dc mostani tagcseréi után egyelőre azt mondhatjuk, hogy talán érdemes folytatni a dolgot.)  A szólólemez ötlete  valószínűleg ebből a gondolatból forrotta ki magát + minden zenész számára megvannak azok a nóták, amiket dédelgetve őriz a fiókban. A zenésztársaktól és az esetleges általuk ajánlott változtatásoktól megőrizve, kifejezetten a jó pillanatra tartogatva őket. De vajon Andy számára most jött el ez a pillanat?

 

The 80’ Side

A lemez első pár taktusa illetve a már felfedett 3 dal ismeretében kijelenthetjük, hogy egy pop-rock fúziós lemezt kaptunk idén. A BVB tagcseréi miatt talán megfáradt gépezetéből kitekintve kicsit Andy elővette a tartalék energiákat és visszarepít minket a 80’-90’-es évekbe. Kicsit goth-os beütés, klasszik szinti dallamok és igazi énekcentrikus rockzene. 

 

 

A lemez első kislemezdala és a hozzá érkező vizuál együttese már márciusban kellemes kedvcsinálónak bizonyult. Az énekes teljesen jól szuperál mint szólózenész. A klipben láthatóan komolyabb stílust vett fel. És ez nem csak az öltözködésében, hanem a komolyan átgondolt zenei koncepcióban is megtestesül. A We Don’t Have To Dance hozza a goth feelinget. Kicsit sem unalmas verzéi is megérnek egy misét a refrén pedig olyan 80’s fless amit én speciel nagyon hiányolok a mostani rock felhozatalból. 

A lemez kicsit sem hagy pihenni, hiszen a Ribcage moll-os, sejtelmes bevezetője után egy igazi koncerthimnuszt kapunk. A Stay Alive egy kis Blink182-es segítséggel már egy könnyedebb, vidámabb tétel a lemezről. Igazi ugrálós rock tétel. 

 

 

Persze akadnak lazulósabb dalok is, ahol Andy jobban kiengedi a hangját, mint például a Paint It Black (lehetett volna más címet is kitalálni!) és a Break Your Halo. Persze a személyes kedvenc most sem maradhat ki. A Louder Than Your Love már az intro-jával magával ragadott. Igazi 90’-es hatású nosztalgianóta nem tudtam még leakadni róla. 

 

{youtube}ScxQFCd83n4{/youtube}

 

Összegzés: Kellemes meglepetés.

A BVB-ban is megállta a helyét, de meglepően jól teljesít szólóban Andy, akinek lehet maradnia kéne ezen a zenei vonalon, mert nagyon jól áll neki a dolog. A 25-30 éves korosztály szerintem teljesen azonosulni fog ezzel a nosztalgiabombával. A fiatalabbaknak pedig elég esszenciális zeneórát nyújthat a lemez 13 dala a 90’-es évek hangulatából. Mindenképpen érdemes csekkolni!

 

Farkas Viktor

 

Utoljára frissítve: 2016. május 31., kedd 18:37

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.