2016. június 21., kedd 08:44

Red Hot Chili Peppers – The Getaway

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

 

3 évtized

 

A RHCP munkásságát nehéz lenne megkerülni. A ’83-óta alkotó csapat már 3 évtizede ontja magából a slágereket, közvetíti az utánozhatatlan Kalifornia életérzést illetve a minőségi zene szimbólumává váltak. Itt nincs 20 producer, 10 zeneszerző. Még a digitális korba lépve is analógnak, megismételhetetlennek hat a banda zenéje. És bár a zenekar nem az első tagváltáson esett át -az előző albumon érezhető Flea zenei vezetése- kíváncsian várjuk Josh „Klingonhoffermisi” hoz-e nekünk egy új Californicationt vagy Under The Bridge-et esetleg egy Snow sikerű dalt.

 

11

 

A The Getaway a banda 11. albuma, amely egy nagyon művészi borítóval érkezik. Az állatos borítók úgy néz ki az új era sajátosságai eddig, hiszen az előző albumon egy árva légy csábított minket a korong megvételére. 

 

 

A lemez első hallásra továbbra is marad a funky-rock vonalon azonban, aki nagy gitártépésre számít, annak sajnos csalódnia kell. Az új album ugyanis visszavesz a tempóból. Sokkal nyugodtabb, chill-esebb életérzést hozott most nekünk a RHCP. Továbbra is Flea dominál a dalokban. Brutál basszustémák és zongorabetétek (mert ugye ő zongorázni is tud!). A gitár sokszor csak inkább kísér, támogat, ami az előző albumot is jellemezte ám itt most talán néhol zavaróan kevés gitár kapott helyet. 

 

 

A Dark Necessities az album egyik gyöngyszeme. Szomorkásabb hangvétele, kiváló bass témája, dallamos refrénje abszolút kiemeli a lemez első kislemezdalát. Én nagyon szerettem a The Longest Wave introját és az egész dal lazulósabb hangulatát. 

 

 

De van itt tipik funky nóta a We Turn Red személyében. Kicsit a Stadium Arcadium korszakot megidéző Go Robot. Kicsit gitárosabb Detroit és This Ticonderuga, ami felrázza az embert a lemez vége felé. 

 

Összegzés: Nem csíp annyira!

 

Nem rossz a The Getaway azt le kell szögeznem az elején, de valahogy nem üt úgy, mint mondjuk az előző lemez. Ezzel már kijelentettem, hogy nem a gitáros váltás jelenti a problémát az új albumnál egyszerűen annyira más hangulat, mint amit az ember egy RHCP albumnál vár, amit meg kell szokni. Valószínűleg ez is olyan album lesz, amit többször kell meghallgatni. Ez az első teóriám. 

A második pedig, hogy mi a hallgatóság öregszünk. A Californication album idején ezen cikk szerzője is teenagerként tombolta végig a dalokat a szobájában vagy egy zenegép mellett. Akkor érdekes módon valahogy minden dal az emberről szól és –talán-a hormonok arra késztetnek, hogy felpattanj a székből és ugrálj rá. Szóval lehet, imádnám az albumot, ha még „akkor” lenne, de most nem ugráltam a The Getaway dalaira sőt… miközben dolgoztam a számítógépemen vagy mosogattam kellemes háttérzene volt. Reméljük a szeptemberi koncert visszavet minket térben és időben, hogy megint tiniként tudjunk tombolni a dalokra.

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2016. június 21., kedd 08:56

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.