Nyomtatás
2016. április 01., péntek 23:41

David Bowie – Blackstar

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(0 szavazat)

 

Nehéz kezdet

A 2015-ös évet borzalmasan zártuk, hiszen a rock/metálzene egyik legnagyobb ikonja Lemmy eltávozott ezzel lezárva a Motörhead legendás pályáját is. Az emléke, remek dalai persze velünk maradnak és kedvenc italát is talán róla nevezhetik el. Egyébként is milyen hosszú már a whiskey-kóla kifejezés? Pláne a 10. után…

A tragédia azonban nem maradt egymagában. Az egyensúly gondolom megkívánta, hogy a popzenei oldal is adjon valakit, hogy a mérleg serpenyői ne libbenjenek ki. Sajnos 69. születésnapja után két nappal David Bowie szólította magához az ég. Vigyázat hírtelen a facebook ismerőseink 90%-ról kiderülhet, hogy titokban őrült Bowie rajongók!!!

A sors iróniája, hogy pont a születésnapján jelent meg a pop-ikon új lemeze Blackstar címmel. Így kvázi búcsúajándékként is felfogható, amit az ezerarcú énekes hátrahagyott.

 

Blackstar

 

 

David Bowie életútját még csak felületesen végig szemlélve is látható, hogy rengeteg külsőt és stílust váltogatott lemezein. A Blackstar első ránézésre letisztult borítóval érkezett mindössze 7 dalt vonultatva fel, azonban mégsem megakadva a középlemezek forgatagában. 

Első hallásra nyilvánvalóvá válik, hogy a mester ott folytatta ahol az előző lemezek letették a fonalat. Kísérleti pop-rock zene a javából. Nem sablonos felépítésű dalok. Disszonáns hangzatok és jazz elemek színesítik a lemezt.

 

 

A címadó Blackstar lüktetése az egész lemezt végig vezeti ezen a jazzes-lazulós vonalon. Külön kiemelném a Lazarus szinte minimalista hangszerelését, amibe szépen adagolva vegyül a jazz szaxofon és a lezárásban egy kis indusztriális hatás is keveredik, ami előkészíti a terepet a szintén ilyen vonalan mozgó Sue-nak. A lemez második felében pedig még egy kis 80’-as évekbeli szinti talpalávalót is kapunk.

 

Összegzés: Búcsú

Nyílván nem jelenthetjük ki kategorikusan, hogy David Bowie búcsúnak tekintette ezt a lemezt, de az bizonyos, hogy az előadó szellemisége ott él tovább valamennyi korongján csakúgy, mint a mostaniban. Bowie mindig is arról volt híres, hogy óriási hatással volt a popzenére. A mostani lemezt hallgatva eszembe jutott, hogy a mostani dalok mennyire nem tudják már kifejteni efféle áldott hatásukat, hiszen a popzene, mint olyan már csak televíziós zenei vetélkedők, stúdiók által kitermelt emberekről mondhatnám popzenei iparosmunkákról szól, akikre nem biztos, hogy már hatással tud lenni egy ekkora korszakos zseni. Nyugodjon békében!

 

Utoljára frissítve: 2016. július 27., szerda 21:09

Kapcsolódó elemek