2016. október 07., péntek 14:24

A Day To Remember – Bad Vibrations

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

Egy skizofrén állapot

Az ADTR zenéjét én mindig is két részre osztottam. Van a kemény metalos vonal és a kicsit lightosabb -néhol college rockos hatásokat felvonultató- ugrálós rock zenét játszó ADTR. Emiatt azok számára, akik az ordítósabb, hörgősebb zenét nem kedvelik, a zenekar kvázi egy belépőszintet jelenthet. Egy kis kapudrogot, amely kinyit bizonyos ajtókat, melyek mögött bizony rengeteg jó élmény vár a hallgatóságra. Természetesen túl lehet ezt is adagolni illetve keményebb „drogokat” is ki lehet próbálni, amíg a zenekedvelő egyén eljut valamelyik Meshuggah albummal a szimbolikus aranylövésig. De vajon a Bad Vibrations letépi az arcunkat vagy inkább valamelyik Amerikai Pite filmből ismert piros poharas buliba kalauzol el minket?

 

Az aranymetszés tökéletes arányai egy lemezen…

Mindkettőbe! Ugyanis a Bad Vibrations talán a zenekar eddigi legbalanszoltabb lemeze. Kicsit billen az egyik serpenyő a laza rock irányába, de ezt a stílust is mesterien művelte a zenekar talán az én szívemhez ezek a slágereik talán kicsivel közelebb is állnak.

 

 

Másik jó tulajdonsága az új albumnak, hogy nincs egy unalmas pillanata. Minden dalban van olyan zenei momentum, gitártéma, breakdown, ami miatt később visszatérünk, és újra meghallgatjuk. Az ilyen jelenség elsőre nem tűnhet nagy dolognak, ám a zenestreamek, youtube világában, ahol mindenki csak egy-egy dalt hallgat (a többit pedig vagy egyszer, de talán még egyszer, sem hiszen az első refrén után vált tovább) igenis nagy teljesítmény egy olyan lemezt összedobni, ahol nem jut eszébe az embernek, hogy átugorjon dalokat, hiszen NINCS ROSSZ DAL!

A nyitó Bad Vibrations az egyik legkeményebb tétel a lemezen. A disszonáns zörejekből kibontakozó verzéi már jelzik, hogy nem akármilyen korong került a zeneink közé/lejátszónkba/telefonunk tárhelyére. 

 

A Paranoia továbbra is a keményebb vizeken hajózik, viszont a dal végére egyértelműen átvált a hangulat a könnyedebb dallamosabb irányra. Nagyjából az album tematikája is ezt a mintát fogja követni. Egy keményebb tétel és egy lazább levezető nóta. Esetünkben a Naivety jelenti most a levezetést. A dal ugrálós stadionhimnusz amely kellemesen vidám hangulatú. Egy Blink 182 cd-n is simán elférne.

 

 

Nem lenne teljes az ajánló, ha a személyes kedvencemet nem mutatnám be nektek ez pedig nem más, mint a Justified. A könnyed melankólikus indítás után egy olyan lendületes, de mégis visszafogott nótát alkotott a csapat, hogy még most is keresem az állam. Olyan hangsúlyos már-már drámai kiállásokkal van színezve, ami szakmai szemmel is a legérdekesebb dalok közé emeli a dalt. 

 

Összegzés: Egy lemez, amire emlékezni fogunk

Tökéletes arányban egymást váltó könnyedebb és keményebb dalok. Remek dalszövegek, brutál gitártépés, kicsit nosztalgikus mégsem retrográf próbálkozás az ADTR új lemeze. Csak néhány dalt veséztünk ki az ajánlóban pedig egy 20-30 oldalas értekezést is bátran lehetett volna írni a Bad Vibrations dalairól. Régi és új rajongóknak egyaránt ajánlom illetve mindenkinek, aki ismerkedik a keményebb vonalas zenei műfajokkal. Hallgatása viszont nem buszozások alkalmával vagy vasalás alatt háttérzeneként ajánlott. Ez egy olyan lemez, ami megkéri a figyelmet, hiszen minden hallgatásnál rejt valami különleges apróságot, ami miatt megéri majd évek múlva is újra elővenni. 

 

Farkas Viktor

 

Utoljára frissítve: 2016. október 07., péntek 15:28

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.