2016. november 15., kedd 17:16

Nomad – Márványmenyasszony

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

Csillag születik csak meg ne nyerd!

A Nomad története egy olyan siker, amire egy ideje várnak a magyar rockzene szerelmesei. Technikás rockzene, irodalmat súroló szövegek és valami nem hivalkodó magyarság, ami megfűszerezi az egészet. Nagy szerepe van ebben Juhász Marcinak, akit a Csillag Születik című tehetségkutatóban már láthattunk. Marci persze tudja, hogy a legrosszabb, amit tehet az ember, hogy megnyer egy ilyen tehetségkutatót, ezzel magára sütve a piros, kék esetleg hupilila hátteret, amit utána szinte lehetetlen leradírozni. A zenekar részéről pedig az idő már most 2 album után beigazolta, hogy nagyszerű döntést hoztak, amikor a Szigeten leszólították a nem mindennapi énekest.

 A 2012-óta hiperűrsebességre kapcsolt zenekar elérkezett a 3. albumához és kíváncsiak voltunk túl tudják-e szárnyalni a Hotel Polimer sikerét a srácok.

 

„Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony.”

Nyílván nem akkora katarzis az új lemez, mint a Hotel Polimer, hiszen míg ott egy nem várt zenei élmény jött szembe és simította ki a hallgató agyi barázdáit. Azonban most egy új dolog is bekerült a képletbe… az elvárások. 

A Márványmenyasszony nem próbálja másolni az előző albumot. Maradt a népzenei hatással kevert rock és minden, amit megszerettünk. A brutál technikás gitárjáték, húzós refrének és izgalmas énektémák. A lemez kezdő dala már meggyőző. Változatos zenei elemek, mint pl, az akusztikus kezdés, amiből kirobbannak a további versszakok, refrének, fantasztikus énektémák és a legigényesebb magyar dalszövegek egyike, amit eddig megírtak. 

A Márványmenyasszony viszont azért nem lesz mégis egy Hotel Polimer 2, mivel több tételben is érződik, hogy itt azért már a bevált Nomad dalrecepttől néha eltértek. Ilyen pl, az instrumentális Csak a szélre várok vagy a Sajnálom, amiben főként az énekes tud kibontakozni, míg a hangszerek csak támogatják az énekes mondanivalót.

De persze, ha gitárcentrikusabb dalt szeretnénk a Maradj még folyamatos riffzuhataga és szólója lesz a tökéletes választás. És itt szeretném megjegyezni, hogy itt azért egy kis torkosabb ének is jutott a lemezre.

 

Összegzés: „Eltalálta, mint vőlegény a menyasszonyát.”

A Nomad nem hibázik. Remek lemezzel jelentkeznek két év után és a színvonalat tartva tudnak a magyar rockzene egyik legérdekesebb csillaga maradni. Kellemesen balanszolt, rádióbarátabb lemez, mint elődje, ami egyben a hibája is. Nekem hiányzott kicsit pár erősebb hörgés illetve, hogy a Boldogság felügyelő záró riffje nem kapott külön dalt. De lehet túl jó lett volna és a mai napig nem hallgattam volna végig a lemezt. Még mindig a kettes dal menne újra meg újra…

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2016. november 16., szerda 16:31

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.