2017. április 03., hétfő 17:26

Asking Alexandria – [email protected] – Akvárium klub - 03.13

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

 

Időutazás

Immáron negyedik alkalommal látogatott el hazánkba a brit deathcore állócsillaga… a műfajben talán legtöbb mémet megélt Asking Alexandria. Hálás dolog a zenekarról írni, hiszen mindig történik valami, amivel sikerül megzavarniuk a bandát körülvevő állóvizet. Most éppen az alapító énekes Danny Worsnop visszatérése adott jó ürügyet, hogy kicsit kíváncsian térjenek be a rajongók a Nagy Hall korántsem olyan nagy termébe.

A közönségen végigtekintve az AA family eddigi tagjai jelentek meg újra + pár jófej szülő, akik szem előtt tartják, hogy a 18. életévüket még be nem töltött gyermekeik élőben is megtekinthessék kedvenceiket. (Hatalmas pacsi innen!) Számomra ez a harmadik AA koncert, amin részt vehettem (és ezekről mind írtunk nektek itt a honlapon) és valami azonnal feltűnik… az eddigi tini és gyerekhad, ami az előző bulikon jellemezte az Asking közönségét, átalakult egy fiatal felnőttekből álló forgataggá. Persze azonnal fejbe vág a felismerés, hiszen a „10 Years in the Black” elnevezésű turné egyik koncertjén állok. Telik az idő… de a zenekar valamivel azért torzít ezen a képen. 

Nevezetesen, hogy a mögöttük álló 2 évet, úgy próbálják megnemtörténtté tenni, hogy teljes egészében elfelejtkeznek róla. Így értelmetlenné téve a turné elnevezését is, hiszen a szóban forgó The Black album ebben az olvasatban nem történt meg. Nem hangzott el az említett albumról egyetlen dal sem és a zenészeken sem látszik az alapító énekessel való összezörrenés bármely apró nyoma sem. Első látásra…

 

A Welcome, Dear Insanity, To the Stage indító trióval egyértelműen konstatálta a közönség, hogy itt bizony 88 m/h-ás sebességgel ugrottunk vissza az időben arra a pontra, amikor Dennis Stoff énekes még csak rajongói státuszban létezett. A dalok jól szólnak, a közönség pedig elemében van. A hangosításra lehetne panaszkodni, de nem tesszük, hiszen a gitárok kicsit kásásan szólnak, de az ének tökéletes hangzással találja meg az utat mindenki hallójáratába. 

Tulajdonképpen az este nagy kérdése nem más volt, minthogy Danny Worsnop kipihente-e magát a két éves távollét alatt, hiszen ha emlékszünk (és persze, hogy emlékszünk, hiszen mozgóképes bizonyítékkal rendelkezünk) nem bírta már olyan jól az üvöltözést a From Death to Destiny éra alatt.

A választ megsúgom… jobb formában van a frontman, mint valaha. A nagy kibékülést pedig valószínűsíthetjük, hogy nem egy tárgyalás előzte meg. A színpadon mindenki halál lazán viselkedik rengeteg vicces sztori és egymás „faszozása” hangzik el, ám ha jobban a show mögé nézünk felfedezhetjük, hogy minden olyan részlet, ami a kiválás időszakában összezörrenésre adott okot, most az énekes javára változott meg.

A koncert, mindössze egy órás lett (Dennis-nél nem volt ritka, hogy 45 perceket játszott a zenekar!), ami hangszálterhelő mértéknek felel meg, a dalok közül egy 4-es blokkot kaptak a Danny által preferált From Death to Destiny slágeréi és énekesebb-rockdalai, ráadásul még country zene iránti rajongását is kiélhette az énekes a Movin On előtt egy telecasteren játszva. A régebbi hörgősebb szerzeményeket is jóval éneklősebben adhatta elő ezen az estén, mint azt korábban elvárták tőle a zenésztársak.

Természetesen egy óra alatt nem kérdéses, hogy a legsikeresebb dalaikból kellett összedobnia Askingéknak egy „best of” jellegű koncertet. Így hallhattuk a kihagyhatatlan Not The American Average és a The Final Episode (Let's Change the Channel) is elhangzott. Ráadásul Ben Bruce is megcsillogtatta énekhangját az estén, amit az előző koncerteken playback mögé rejtett a zenekar dalszerzője, aki ezen a koncerten sajnos új dallal nem ajándékozta meg közönségét.

 

Összegzés: Hakning Alexandria

Korrekt kis hétfő estét kerekített a rajongóknak az Asking Alexandria. A háttérben zajló emberi és jogi kavarások viszont már érezhetően felkerültek a színpadra is. Már nem az a laza haveri banda jelent meg az Akváriumban, mint akiket eddig láthattunk, hanem olyan zenészek, akik valószínűleg ki szeretnék fizetni az éppen aktuális gázszámlát ezt pedig úgy tudják legkönnyebben elérni, ha félreteszik ellenérzéseiket és továbbra is együtt zenélnek. Viszont, mivel a The Black dalai kimaradtak és az este folyamán új dalt sem mutatott a zenekar így sajnos ki kell mondanunk: egy nagyon kellemes hakninak lehettünk fültanúi. 

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2017. április 03., hétfő 17:36

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.