2017. június 16., péntek 12:39

Linkin Park – One More Light (2017)

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(0 szavazat)

A nehéz 7-es

A hetes számról nekem, mindig az jut eszembe, hogy egy kapcsolatban azt tartják vízválasztónak a párok. „Ha a 7. évet kibírjuk, akkor már nincs gond…” – Szokta mondogatni egy barátom. Ha a Linkin Park-kal való kapcsolatomat kell néznem, akkor már az a bizonyos 7-es kétszer is letelt, mióta gimnáziumban „közepes erősségűen lázadó tiniként” meghallottam a Hybrid Theory elemi erőségű dalait. Kereken 17 évvel vagyunk ez után az élmény után és megérkezett a LP 7. stúdió albuma, amit nem az elsők között hallgattam meg és a csak a netes kritikák negatív hangjait már meghallva tudtam nekiesni a One More Light dalainak.

 

Az a bizonyos 180 fok

A zenetörténelem során elég ritka, hogy egy előadó stílust váltson. Az ilyen váltásoknál viszont megállapítható, hogy különböző zenei közegek máshogy reagálnak az adott váltásra. Ha egy rövid példával élhetek…

A mulatós zene közönsége egy abszolút befogadó közeg. Amikor Patatky Attila próbálkozott rockból átvándorolni az említett műfajba az ottani közönség nem támadta pont a befogadósági faktor miatt. De gyanítom, ha akár James Hetfield jönne ki egy mulatós lemezzel, akkor sok falunapon kellemes talpalávalókánt tekintene erre a dologra az ilyen zenét szerető közönség.

Na de ott van a másik oldal! A rock-metál színtér, akik nem éppen a zenei befogadóképesség mintaképei. Ebben a megvilágításban sokkal jobban járt volna a LP legénysége, ha a One More Light a csapat első lemezei között lett volna vagy nem a LP név alatt futna. Ugyanis sajnos a közönségük nagy része nem befogadó, ha popzenéről vagy más stílusról van szó. Tisztelet a kivételnek…!

 

Változások

17 év alatt rengeteg dolog változik egy ember életében. Ezen cikk írója is már kilépett a ’közepes erősséggel lázadó tini” állapotból. Talán valami hasonló történt a Fall Out Boy vagy a LP tagjaival is. Hiszen a One More Light egy nagyon nyugodt lemez, ami a no-metal lázadását hátrahagyva szolgáltat tulajdonképpen chill popzenét. 

Kellemes dallamok és nagyon modern hangszerelés jellemzi az új lemezt. A borítót nem értettem elsőre, de ezt a „kaliforniaitengerpartonfutunkanaplementébe” stílust nagyon profin hozza a zenekar.  Kellemes szinti hangszínek, a háttérben támogató gitár, amin alig van torzítás. A lemez első kislemezdala a Heavy (kicsit troll cím a rajongói elvárások tükrében) pedig megkapó énektémái mellett komoly mondanivalót is tartogat. 

A Sorry For Now introja nekem egy instant 80’s flashback volt, de olyan dalok tekintetében, mint a Good Goodbye vagy a Battle Symphony sokkal jobban érződik a 2010 utáni pop stílus. Néhol nekem kicsit The Chainsmokers érzésem is volt.  Személyes kedvencem a lemez utolsó akusztikus tétele a Sharp Edges (amire aztán tényleg nem lehet haragudni!), ahol megértettem miről is szól ez az album…

 

Összegzés: Felnőttünk…

A One More Light nem más, mint az amivé egy felnőtt, lázadó, de mára már megkomolyodott tinédzser válhat. Egy nyugodt kiegyensúlyozott lemez, ami nem a múltba tekint, hanem előre. A dalait nem a szobámban ugrálva hallgattam végig, mint anno a 2000-es évek elején (nem is lenne jó, mert fáj a térdem kicsit), hanem a munkahelyen a számítógép mögött ülve. És tudjátok mit… szebbé tette a napomat, mint ahogy 17 éve az a bizonyos Hybrid Theory tette hasonlóan egy „közepes erősségűen lázadó tinivel”.

 

Farkas Viktor

Utoljára frissítve: 2017. június 16., péntek 12:46
Tovább a kategóriában: « While She Sleeps – You Are We

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.