2017. augusztus 10., csütörtök 13:57

Sziget fesztivál -1. nap

Írta: Farkas Viktor
Értékelés:
(1 szavazat)

Negyedszázados nyitány

Ha őszinte akarok lenni, amikor elindult az idei Sziget fellépőinek bejelentése, mindig csak néztem a képernyőt, hogy „oké jó-jó, de mikor jönnek már a nagy nevek?”. Utána bejelentették Pink fellépését és úgy voltam vele, hogy „na igen most beindult a gépezet”. Sajnálatomra azonban a lendület itt megakadt. A Sziget fesztivál managementje nem használta ki a 25. évforduló közönségcsalogató erejét és reklámértékét. Több interjúban elhangzott már, hogy a cél nem más, mint hogy az idelátogató fesztiválozók már elővételben –kvázi a Sziget márkanév miatt- már megvegyék a bérleteiket lehetőleg elővételben. Talán emiatt lehet, hogy az 1-2 slágeres előadók tömkelege adja a Sziget idei kínálatát. Réz András legújabb könyvében a fesztiválokat a mikulás csomagokhoz hasonlítja, ahol maga a termék külleme is nagyon fontos és kereskedelmi szempontból is jó megoldás, hiszen a finom csoki mellé bekeveredhet néhány nem top prémium márka is. Az idei Sziget egy áruházi 400 Ft-os csomagnak néz ki eddig (ami mint tudjuk 99.000 Ft!), amiben tényleg minimálisra csökkent a prémium csokik száma.

Az fesztivál első napján nem kell sokat gondolkodnia az embernek merre menjem, hiszen az első 2 nap még próbaüzemnek tekinthető. Nem minden színpadon vannak programok illetve némelyik látványosság, vagy étkező hely is zárva van még. Az Európa színpad egy remek lehetőség az első napokon is, hogy néhány ismeretlen, de lelkes bandát megtekinthessünk és persze a nagyszínpad, ami még árnyékot is jelenthet a nagy hőségben. Én ezt a lehetőséget választottam lévén az idei kevés rock produkció közül kettő ezen a színpadon kapott helyet. 

A Nagy-Szín-Pad

A Nagy-Szín-Pad versenyt kifejezetten ötletes megmozdulásnak tekintettem a kezdetekben. Azonban a sokadik évadánál járó tehetségmutató verseny legutóbbi évadát már nem követtem, mivel a jelentkezők nagy része ismeretlen volt számomra, de még név alapján sem mondtam egyikre sem, hogy na ez érdekes lehet. Tipikusan ilyen produkciónak tartottam a Lóci Játszik zenekart. Név alapján már megmondtam, hogy tipik magyar alter szaga lehet a dolognak (az is!), így nem éreztem, hogy baj, ha ebből kimaradok. A nagy hőségre való tekintettel még az is eszembe jutott, hogy csak később hagyom el a védelmező árnyékot adó sátramat. Jól döntöttem, hogy mégis elindultam.

A Lóci Játszik egy végtelenül laza és szimpatikus produkció, ami sokrétű zene stílussal rendelkezik. Ebből az alternatív popzenei hatások az erősebbek persze. Egy totál Petőfi rádió pozitív zenekar, akik olyat tettek, ami több nagyszínpadon náluk gyakrabban megforduló zenekarnak (Tankcsapda, Quimby) nem nagyon szokott sikerülni. Jól kezelték a soknemzetiségű közönséget. A nagyszínpadot is olyan otthonosan használta a banda kifutóstól-mindenestől, mintha mindig is ilyen volumenű koncerteket adnának. Az énekes legnagyobb poénje pedig kétségtelenül, az volt, amikor egy házasságról szóló dalnál néhány külföldi lányt megkörnyékezett méghozzá remek humorral.

Dubioza Kolektiv

Nem kamuzok nektek. Mi a rocker.hu-nál a munkánkat nem fő állásban végezzük, hanem szerelemből. Az ilyen helyzetből adódóan sajnos nem volt időm idén, minden fellépőből felkészülni és a Dubioza Kollektiv koncertjére is úgy érkeztem, hogy fogalmam sincs mi következik. Ami pedig jött az letarolt mindent. Képzeljetek el néhány balkáni fazont, akik focimezben, borzalmas frizurával megtámogatva a vizuált ilyen balkáni-orosz beütésű népzenei valamit adnak elő, de van benne rock gitár és amikor végre műfajilag besorolnád őket jön egy olyan drop, amit Skrillex is megirigyelne. A koncert legérdekesebb része azonban egy nagy kritika volt Magyarország számára. A zenekar dj szerűsége a kifutót meglátva (fancy fence) utalt a határon felállított kerítésre és, hogy ma Európában nincs egység. Ennek a gondolatnak a vége persze egy vidám egymásba karolós népi tánc (Real life Tinder), ami egyesítette a koncert közösségét. Érdekes élmény volt az szent…

Billy Talent

A kanadai rock banda már szinte éves szinten képviselteti magát valamelyik magyar fesztiválon így kicsit elszégyellve magamat vártam a 19:30-s kezdést néhány rövid, de annál színesebb hajú Pink hasonmás mellett álldogálva. A Billy Talent pedig hozta a szokásosat (a magyar rajongóktól tudom). Brutál Drop D riffek és lendületes rock dalok. A hangosítás bár nem volt a legtökéletesebb gitár fronton, de a Fallen Leaves jellegzetes kezdését mindenkinek sikerült felismernie. És persze nem maradhatott el az énekes kedvenc „I said Buda you say… Pest” játéka, amit előszeretettel dobott be két dal között. És persze kaptunk egy nagy adagot a legendás kanadai kedvességből. Vigyázzunk egymásra, mindenkit szeressünk ugyanúgy a fiú-lány-heteró-meleg-keresztény-muzlim (ha nem lő, robbant fel!) tengelyen haladva. Nekem így egy hónapra egy Guns n’ Roses koncerttől túl sokat nem tudott adni a Billy Talent, de láthatóan szerették a magyar közönséget és ez oda-vissza működött. Talán klub körülmények között totál fanatikus rajongókkal jobban esett volna az ugrálás. 

P!nk

Pinkről nekem azonnal a gimi ugrik be, ahogy mindenkinek a barátnője mutogatta a számokat, hogy mennyire jók ezek a lendületes vagy éppen „érfelvgós” pop-rock dalok. És tényleg azok voltak főleg a Sober amiben kifejezetten tetszett a gitárjáték. Bár magamtól nem nagyon hallgattam a dalait, de jelentőségét megkérdőjelezhetetlenül elismertem/elismerem. Mondhatni elvárások nélkül vártam a koncert kezdetét…

Pár perc késés után néhány rajongótól hallom, hogy félnek nehogy Pink legyen az idei év Rihannája. De persze semmi ilyesmiről szó sincs csupán máshol lépett a színpadra, mint általában a fellépők ezért volt a pár perc eltérés. Az első néhány számot ezzel a lendülettel végig is táncolta. Itt a dalokban inkább a fél playback volt a jellemző, de ezt a közönség észre sem vette mivel kitörő örömmel fogadták idoljukat. A koncertet akusztikus blokkal választották ketté, ahol a saját dalok mellett több feldolgozást is eljátszottak. Talán az este egyik legkiemelkedőbb pillanata is ide tehető, amikor a Bishop Briggs – River című dalát énekelte Pink igen nagy átéléssel. Folyamatos kontaktban maradt a közönséggel is. És nekem is beugrott a Who Knew akusztikus átirata közben, hogy mennyire szerettem ennek a dalnak a klipjét, amit a VIVA sokszor leadott egy időben. Sűrű szelfizések, aláírások mellett még egy neki szánt virágcsokornak is úgy tudott örülni, mintha első alkalommal kapna ilyet rajongótól. Majd a ráadásban még repült is egyet a közönség felett a So What alatt, ami a koncert slágerparádéjának (Get the Party Started, U + Ur Hand, Just Like a Pill, Try, Just Give Me a Reason, Funhouse, Sober, Raise Your Glass) utolsó tétele volt. 

Pink igaz nem hozta azt, mint Robbie Williams a saját -1. napján azonban számomra egyértelmű, hogy a régi nagyok szinte biztosan hozzák a színvonalat és nem utolsó sorban a közönséget, akik úgy 50-60 ezren bulizhattak együtt az immáron negyedszázados fesztivál nyitónapján.

Farkas Viktor

 

Új hozzászólás

Make sure you enter all the required information, indicated by an asterisk (*). HTML code is not allowed.