);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
Sajnos mostanság megint előtört a régi rossz énem:( Egyre többet vagyok szomorú picike kis apróságokon.Semmi nem akar összejönni.Mintha az egész világ ellenem fordult volna.:( Ebből kifolyólag valahogy senki ne várja azt,hogy én is kedves legyek.Nem tudok az lenni.Folyamatos átverések áldozata vagyok.:( Nincs mellettem az sem,akit a világon a legjobban szeretek,pedig neki elmondanám bánatom.Tegnap is tele sírtam kicsi kacsis párnáimat.Senki nem vigasztalt.Pedig nem kellett volna sok csak,hogy átöleljen valaki.De totál egyedül voltam otthon.A legkedvesebb ember az életemben napok óta bunkózik velem,pedig hiányzik,mert szeretem...A másik fontos ember észre sem vesz,nem foglalkozik velem,és csak átver.Pedig szerelmes vagyok belé,ami mostanság nagy szó,mert ilyen nem sűrűn történik velem.:( Hiányoznak a beszélgetéseink,és a drága jó beszólásai.Egyszerűen nem lehet leírni,hogy ez a két ember mennyire hiányzik.Valószínű,hogy az ő hiányuk miatt vagyok olyan,amilyen mostanában.Szeretném őket visszakapni,és érezni a szeretetüket,már ha van!!!:({remélem,hogy van!!} Sajnos a tanulás nem veszi el a hiányukat:( Vissza akarom kapni őket,hogy ugyanolyan kis vidám mosolygós legyek,mint az előtt.Nem szeretek szomorú lenni,de sajnos ezt nem igazán lehet szabályozni.Főleg ha valaki olyan egyedül érzi magát,mint most én:( Utálom a magányt,és szeretném ha végre nem kellene egyedül megküzdenem a mindennapok nehézségeivel. {Bocsi mindenkitől,hogy itt siránkoztam ki magam,de ki kellett adnom magamból!!!}
A title about your blogA short description about your blog05 Mar, 2010
Sajnos mostanság megint előtört a régi rossz énem:( Egyre többet vagyok szomorú picike kis apróságokon.Semmi nem akar összejönni.Mintha az egész világ ellenem fordult volna.:( Ebből kifolyólag valahogy senki ne várja azt,hogy én is kedves legyek.Nem tudok az lenni.Folyamatos átverések áldozata vagyok.:( Nincs mellettem az sem,akit a világon a legjobban szeretek,pedig neki elmondanám bánatom.Tegnap is tele sírtam kicsi kacsis párnáimat.Senki nem vigasztalt.Pedig nem kellett volna sok csak,hogy átöleljen valaki.De totál egyedül voltam otthon.A legkedvesebb ember az életemben napok óta bunkózik velem,pedig hiányzik,mert szeretem...A másik fontos ember észre sem vesz,nem foglalkozik velem,és csak átver.Pedig szerelmes vagyok belé,ami mostanság nagy szó,mert ilyen nem sűrűn történik velem.:( Hiányoznak a beszélgetéseink,és a drága jó beszólásai.Egyszerűen nem lehet leírni,hogy ez a két ember mennyire hiányzik.Valószínű,hogy az ő hiányuk miatt vagyok olyan,amilyen mostanában.Szeretném őket visszakapni,és érezni a szeretetüket,már ha van!!!:({remélem,hogy van!!} Sajnos a tanulás nem veszi el a hiányukat:( Vissza akarom kapni őket,hogy ugyanolyan kis vidám mosolygós legyek,mint az előtt.Nem szeretek szomorú lenni,de sajnos ezt nem igazán lehet szabályozni.Főleg ha valaki olyan egyedül érzi magát,mint most én:( Utálom a magányt,és szeretném ha végre nem kellene egyedül megküzdenem a mindennapok nehézségeivel. {Bocsi mindenkitől,hogy itt siránkoztam ki magam,de ki kellett adnom magamból!!!}
08 Feb, 2010
Adolf Hitler ifjúkori nagy szerelmét Stefanie Janstennek (későbbi, férjezett nevén: Rabatsch) hívták. 1905 tavaszán látta meg őt először a linzi Landstrassén, ahol barátjával, August Kubizekkel (akit később is csak a jó Gustl-ként emlegetett..) együtt sétáltgatott. A magas, szőke lány édesanyjával kart karba öltve közeledett. „Mit gondolsz arról a leányról?” - kérdezte Adolf a barátjától izgatottan. Kubizek vállat vont. „Szerelmes vagyok belé!” - jelentette ki a későbbi Führer ellentmondást nem tűrően.Stefanie valóban gyönyörű lány volt. Élénk, csillogó szemei voltak, szőke haját kontyba fogta össze. Mindig elegánsan öltözködött. Viselkedése és ruházata alapján arra lehetett következtetni, hogy jómódú családból származik. Kubizeknek sikerült kiderítenie, hogy Stefanie-nak nincsen vőlegénye, Linz Urfahr városrészében lakik, és az a fiatalember, aki időnként feltűnik az anya és a lánya társaságában, valójában Stefanie bátyja, aki joghallgató. Adolf megnyugodott a híreket hallván, az viszont bosszantotta, hogy időnként fiatal katonatisztek csatlakoztak a lányhoz és édesanyjához. Adolf dühös volt rájuk, „beképzelt tuskóknak” nevezte őket. Részben persze azért, mert szegény, ágról szakadt fickó volt, bár mindig tisztán és gondosan öltözködött. A modora sem hagyott kívánnivalót maga után. Sőt, az igazság az, hogy tetszett a nőknek. Jó felépítésű, csinos, tetszetős fiatalember volt. Az Operában, de az utcán is a hölgyek gyakran megbámulták őt. Adolf azonban, noha nem kedvelte a polgárságot, roppant szigorú erkölcsi elveket vallott. Hitler nem merte megszólítani Stefanie-t. Egyszer nekiszegezte a kérdést a barátjának: Mit tegyek teszerinted? Gustl az egyetlen lehetséges értelmes választ adta: „Odamész a két hölgyhöz, megemeled a kalapodat, bemutatkozol az anyjának, és megkéred, engedje meg neked, hogy a lányának is bemutatkozhass, és elkísérhesd őket egy darabon." Adolf azonban azt válaszolta, nem teheti, mert mit is mondhatna nekik? Szép lenne, ha úgy mutatkozhatna be, hogy „Adolf Hitler vagyok, és a bécsi festőakadémiára járok”, de még nem járt oda, hazudni pedig semmiképpen sem akart.  Megtaláltuk Stefanie-t - itt ugyan barna a haja, de ő az Miután Adolf Hitler első látásra beleszeretett Stefanie-ba, közel egy éven keresztül minden áldott nap barátjával együtt megjelent a linzi korzón, mindig ugyanazon a helyen, és várták Stefanie-t. Általában jött is, mindig az édesanyjával, néha a „tuskó” katonatisztek társaságában. Ha Adolf meglátta, majd szétvetette az öröm és a boldogság. Ha Stefanie véletlenül nem jelent meg, mély búskomorságba esett. Megszólítani azonban nem merte. Elsősorban nem félénkség, illetve gátlásossága tartotta vissza attól, hogy szóba elegyedjen imádottjával és az édesanyjával. Mint említettem, Adolf Hitler szigorú erkölcsi elveket vallott, elítélte a „kalandokat”, a „flörtölést” (ezenkívül soha nem ivott, nem járt kocsmába, a „züllés” minden formája ellenszenves volt a számára), sőt az utcai ismerkedést sem tartotta helyénvalónak. Soha nem káromkodott, és sikamlós tréfákat sem engedett meg magának. Kétségbeesésében egyszer azzal az ötlettel állt elő, hogy elrabolja a lányt. Egy másik alkalommal pedig azt mondta barátjának, Kubizeknek, hogy „nem bírja tovább”, és „megöli magát”. Végül nem rabolta el, és nem is ugrott a Dunába. Inkább a házasságukat tervezte. Ehhez természetesen valamiféle biztos állásra lett volna szüksége. Festő akart lenni (de nem szobafestő, ti ökrök!) vagy pedig építész. Úgy tervezte, miután elvégzi az egyetemet, utána feleségül veszi a lányt, és felépít neki egy gyönyörű házat, amelyet egyébként részletesen meg is tervezett. 1905 őszén Hitler hörghuruttal ágynak esett. Ekkor Kubizeket bízta meg azzal, menjen ki a korzóra, és nézze meg Stefanie-t. Ezután pedig mondja el, mit látott. Kubizeknek naponta be kellett számolnia Stefanie-val kapcsolatos tapasztalatairól. Amikor pedig Hitler 1906 tavaszán egy rövid időre, majd 1906 őszén hosszabb időre Bécsbe utazott, ugyancsak a barátjának kellett rendszeresen beszámolnia levélben arról, hányszor találkozott a lánnyal, és mik a benyomásai. Amikor végleg Bécsbe költözött, Stefanie-t még akkor is emlegette barátjának, habár egyre ritkábban. De sohasem felejtette el. Adolf Hitler számára Stefanie volt az ideál: álmainak és vágyainak megtestesülése. Ha megszólítja vagy megismerkedik vele, alighanem csalódás érte volna. Stefanie ugyanis egy életvidám, fiatal lány volt, éppen olyan, mint amilyenek a kortársai voltak általában. Hitler a lelke mélyén ragaszkodott az álomképhez, és nem akarta, hogy csalódás érje. De volt még egy oka tartózkodásának: tudat alatt érezte, hogy nagy feladatok várnak rá az életben. Egy „mindennapi” kapcsolat eltérítette volna történelmi hivatásától. Egy alkalommal levelet is írt a lánynak, amelyben megígérte neki, hogy mihelyst befejezi tanulmányait a festőakadémián, feleségül fogja venni. Csakhogy Németország későbbi kancellárját nem vették fel a festőakadémiára. Ígéretét nem tartotta meg. Stefanie később férjhez ment egy katonatiszthez. Megérte a második világháború végét. Az 50-es évek elején egy kutató felkereste, és megkérdezte tőle, tudja-e, ki volt az ő rajongója fiatal lány korában. Az idős Stefanie fejében sok fiatalember képe megjelent, akik annak idején kísérgették őt. De arra a fiatalemberre, aki a linzi korzón rendszeresen bámulta őt, nem emlékezett. A hozzá intézett (névtelen) levél, amelyben egy ismeretlen fiú házasságot ígért neki, ha elvégzi a festőakadémiát, azonban hirtelen eszébe ötlött. Stefanie mélységesen megdöbbent, amikor a kutató megmondta neki, ki is volt az a sápadt, csillogó szemű fiatalember, aki négy éven keresztül imádta őt... 04 Feb, 2010
Szerelem fogalma Mi is a szerelem?Annyiszor meg kérdezzük önmagunkat,vagy a barátainkat hogy ők mit gondolnak erről. Szeretni annyi, mint mások boldogságában lelni meg a magunk boldogságát. 01 Feb, 2010
Egyik kedvenc versemet szeretném veletek megosztani.=) Remélem tetszeni fog...;) József Attila 28 Oct, 2009
Közös turnéba kezdett az Ideas,a Gyöngyvér valamint a Dalriada "Őszi-Téli Vigadalom"címmel.A turné megkezdését követően alakult úgy, hogy Viktor és Balázs magánéleti okok miatt kilépnek a Gyöngyvérből. Mindketten úgy érezték, életük egy új szakaszba lépett és eljött a váltás ideje. A kilépő tagok szerették volna felajánlani a turné végéig a csapat kisegítését, de hirtelen felmerülő magánéleti okok sajnos ezt végül mégsem tették számukra lehetővé, így a zenekar a lemondás mellett döntött. Az elválás baráti, ezúton is csak sok sikert tudunk kívánni nekik a továbbiakhoz! DECEMBER 04. - TAGBÚCSÚZTATÓ A KÉK YUKBAN!December 4-én, pénteken, a Kék Yukban ismét a Nova Prospect melegíti be a közönséget, majd pedig Viktor és Balázs kedvenc Gyöngyvér-dalait játszuk el, körülbelül egy órában - velük együtt utoljára. |