Advertisement
28 vendég | 2 tag | 1 chatel
NycteaNundzsiii

Partnereink










Blog

A short description about your blog

21 Nov, 2011
Igoor atya

Érdekes, mennyi mindenre képes az, kinek már semmije sem maradt.

Ilyenkor amikor az ember teljesen magára marad, amikor tényleg semmije és senkije sincs megtörténik az, amit sokan csodának neveznek.

Ez pedig az, hogy szinte egyik pillanatról a másikra teljesen lefoszlik az emberről minden ami eddig visszatartotta.


12 Sep, 2011
Igoor atya

Menny, Pokol, Ördögök, Angyalok...Isten, Sátán.

Sokan azt mondják, hogy ezek azok a szuperhatalmak, s küldötteik, melyek befolyásolják döntéseinket, s így életünket.

Még többen állitják, hogy nemlétezik a természetfeletti, és hogy a föld alatt csak szikla van míg a felhők felett a végtelen űr.


28 Jun, 2011
Igoor atya
Élhetünk sok közösségben, mindenütt mások a szokások és az erkölcsök, más a kormányzás, mások a társadalmi erők,
egyházak, társadalmak.
Melyik a legjobb? Sok érvet lehet hallani ezzel kapcsolatban, leginkább a gazdagságot, az
isteni eredetet vagy az egyszerű sorsot emlegetve. Sokak számára mindez pusztán vallási ügy - ők a kaotikus Istenük kívánságaira építik társadalmukat, aztán állandóan
háborúskodnak, hogy megváltoztassák ennek a szerkezetnek az elemeit, de nem a szerkezetet
magát. Vannak kik szerint az öregek iránti tisztelet a legfontosabb, azoknak a bölcsessége, akik oly sok évet megéltek.Vannak kik szerint  a vezérség alapja a népszerűség, míg a másoknál pusztán a testi erő és ügyesség alapján választják törzsfőiket. A legtöbbször az
uralkodás származás kérdése.
Egy király azért lett király, mert az apja is király volt, meg annak az apja is, és annak az apja is.
Én másképp nézem egy társadalom felsőbbrendűségét: a személyes szabadság alapján.

Sok királyról és királynőről, nagyasszonyról és papról hallottam már, akik azzal indokolják hatalmukat, és azzal mentik fel magukat mindenféle felelősség alól, hogy azt állítják:
a köznépnek szüksége van az ő útmutatásukra. Ez talán igaz lehet sok, régóta fennálló
társadalomban, de ha igaz, az csak azért van, mert a sok nemzedéken át tartó sulykolás megfosztotta valamitől az alattvalók színét, lelkét, mert a több generációs alárendeltség kiölte a népből azt az önbizalmat, hogy saját sorsát igazgassa.
Minden kormányzati rendszernek közös vonása, hogy ellopja az egyén szabadságát, s a közösség nevében bizonyos feltételeket kényszerít rá minden polgárra.
A közösség ideája olyan dolog, ami nagyon kedves nekem, és bizonyos, hogy az egyénnek
bármilyen csoportosulásban áldozatokat kell hoznia és el kell viselnie bizonyos kellemetlenségeket a közjó érdekében. Mennyivel erősebb lehetne a közösség, ha ezek az áldozatok az emberek szívéből fakadnának, és nem a vének, nagyasszonyok vagy királyok parancsára történnének?
A szabadság mindennek a kulcsa. A szabadság, hogy valaki menjen vagy maradjon, hogy harmóniában dolgozzon másokkal, vagy egyéni utat válasszon. A szabadság, hogy segítsen a nagyobb ügyekben, vagy távol maradjon tőlük. A szabadság, hogy jólétet teremtsem magának,
vagy szegénységben éljen. A szabadság, hogy bármit megpróbáljon, vagy éppen ne csináljon semmit.
Kevesen vitatják a szabadságvágyat: mindenki, akivel találkoztam, szabad akaratra vágyik,
vagy legalábbis ezt hiszi. Milyen különös viszont, hogy oly sokan nem hajlandók elfogadni a szabadság árát: a felelősséget.
Egy ideális közösség azért működne jól, mert a tagjai elfogadnák felelősségüket egymás és a közösség mint egész jóléte iránt, és nem azért, mert megparancsolják nekik, hanem azért, mert megértik és elfogadják ennek a döntésnek a jótéteményeit. Mert minden döntésnek következménye van, mindennek, amit teszünk vagy nem teszünk. Tartok tőle, hogy ezek a
következmények nem mindig nyilvánvalóak. Az önző ember talán azt hiszi, hogy nyer, de akkor,amikor a leginkább szüksége lenne a barátaira, valószínűleg senkit sem talál, s végül senki sem fog jó szívvel megemlékezni róla, ha megemlékezik egyáltalán. Az önző ember mohósága hozhat anyagi jólétet, de nem hozhatja meg az igazi örömet, a szeretet megfoghatatlan
szépségeit.
Ugyanez a helyzet a gyűlölködőkkel, az irigyekkel, a tolvajokkal, zsiványokkal, Iszákosokkal és pletykásokkal.
A szabadság mindenkinek megadja a jogot, hogy megválassza az életét, de azt is megkövetelt, hogy az illető elfogadja döntései jó és rossz következményeit egyaránt.
Sokszor hallottam olyasmit, hogy azok, akik a halál küszöbén álltak, újra végigélték az életüket, egészen a mélyen eltemetett, régi emlékekig. Azt hiszem, hogy végül, a lét utolsó pillanataiban, a jövendő rejtélyének színe előtt részesülünk abban az áldásban - vagy átokban -, hogy újra áttekintsük döntéseinket, csupaszra vetkőztetve a tudatunk előtt, a mindennapi élet
csapdát, zavarai nélkül, az elhomályosító magyarázkodás vagy üres ígérgetés nélkül.
Vajon hány pap venné bele ezt a végsőkig lecsupaszított pillanatot a mennyről és pokolról szóló leírásába?

01 Jun, 2011
Igoor atya

Egyszer régen egy belvárosban élt egy lány, kit Piroskának hívtak. Ki tudja miért kapott ily értelmetlen nevet, nem is ez a történet lényege. Piroskát az anyja minden héten elküldte a nagyanyjához a külvárosba étellel, mert az öregasszony már nem bírt magára főzni.

A környék igen hírhedt volt a bandáktól és drogosoktól, akik noha zaklatták Piroskát, bántani nem bántották sosem. Hisz aligg múlt 10 éves egy kosár kajával, mit is kezdhetnének vele?

Nos Piroska sietett a montival tekert, tekert mert túl sok időt pazarolt el a fagyisnál és már erősen sötétedett. Amint beért a külvárosi negyedbe nem nézett se jobbra se balra csak előre.


01 Jun, 2011
Igoor atya

Itt ülök a szobámban és egy molylepkét figyelek amint berepült az ablakon, és arra gondolok, vajon mi az ő története? Csak úgy vaktában repül vagy konkrét célja van?

És ekkor a molylepke a vállamra szállt, és rájöttem valamire.

Hiába kutatjuk mások válaszait, ha a sajtunkét sem ismerjük.


30 May, 2011
Igoor atya

Sikereket sikerekre halmozunk...mégis...á faszom szar az egész na. Ennyi. Hiába lehetsz a világ legelső embere ha üres vagy belül, hiába vagy a legnagyobb, ha nincs senki akivel megoszd, hiába vagy te a legjobb fej, belül saját démonaid marcangolnak...démonok melyeket te teremtettél. Démonok melyek hibáidból születtek.

Démonok...amik elemésztenek, s mire kapcsolsz már rég megbomlott az elméd, s sikítozva rohangálsz körbe körbe, vagy ilyenkor fogsz egy pisztolyt teli tárral és lősz mindenre amíg csak egy golyó nem marad...magadnak.

Vagy:


29 May, 2011
Igoor atya

Sokan azt hiszik, az élet szép, az élet majd eléjük veti a lehetőségeket, s bár most rossz egyszer majd minden szar megtérül, amikor a véletlen, vagy éppen a sors keze elé veti a boldogságot.

Ez egy hatalmas tévedés.

Mert én azt látom, hogy amikor már nem lehetne rosszabb és kezded elfogadni a sorsod, hogy csupán egy üres húsketrec vagy, egy bohóc festett vigyorral az arcán, akkor eléd dobja a csalit, és te rákapsz mint fuldokló az utolsó szalmaszálra, és végre boldog leszel.


27 May, 2011
Igoor atya

Miről szól az élet? Mostanában egyre többet gondolok erre. Élünk, felnövünk, sokat tanulunk, még többet tapasztalunk, nevetünk, sírunk, szeretünk. De van akinek mindez nem adatott meg, van aki amikor egyedül fekszik a plafont bámulva és csak arra tud gondolni, miért vajon miért maradt egyedül egymagában?

Hiába van barátokkal körül bástyázva, hiába tűnhet úgy, mindene megvan, mindez csak álca. Valójában szenved, minden pillanatban üvöltene, és a haját tépné.

Talán ezt olvasva az merül fel bennetek: Ennek mi a tanulsága? Hogy az élet kegyetlen? Hogy a sors olykor rendkívül szemét?


24 May, 2011
Igoor atya

Itt az ideje kicsit megőrülni...elővenni a halott emlékeket...és felégetni magunk mögött minden hidat.

Mindezt, egy külső behatásra tesszük, és végül nem marad más csak a bomladozó elménk árnyaiban osonó démonok várakozó éhsége. Ez az élet.

És akiben a remény ismét feléled.......az végül önnön vérében úszva mereng, és összetörve várja a szürke közöny csontujjait.


22 May, 2011
Igoor atya

Hagyjatok, HAGYJATOK!

Fejemben a hangok

Suttognak, beszélnek


<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>


.