Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt... a mese kissé elvont formában alább folytatódik:
Utópia
Éget a vágy, hogy szálljak, vigyen a szél Ettől lesz fény, lelkem csak ettől él Nem értheted, bár fogod a kezem Akárhová megyek, nem jöhetsz velem
Hő álmom, hogy végre esélyem legyen Hogy elérjen végre az igaz szerelem Kinyitnám az ajtót, kitárnám szíved Nem szenvednék többé veled
Segíts, megfulladok Bár oly közel vagy
Miért nem süt már a nap Utópiában? Miért kell minden álmunknak szörnyet halnia? Miért nem süt már a nap Utópiában? Ha elhal a fény, ki lesz, ki megmondja, miért tovább?
Válaszok kellenek, de egy sincs ingyen Úgy fájnak belül, van-e élet bennem? Nem értheted, bár fogod a kezem Te innenstől egyedül mész, kedvesem
Hő álmom, melyben már nincs földi határ Mindenki hő álmát álmodom tovább Kinyitnám az ajtót, kitárnám szíved Nem szenvednék többé veled
Segíts, megfulladok Bár oly közel vagy
Miért nem süt már a nap Utópiában? Miért kell minden álmunknak szörnyet halnia? Miért nem süt már a nap Utópiában? Ha elhal a fény, ki lesz, ki megmondja, miért tovább? (2x)
Hajnal van. Ülök a gépem előtt, mindenki eltávozott chatről. Így egyedül maradtam gondolataimmal, melyeket többnyire háttérbe tudnak szorítani a mindennapok. Gondolatok. Emlékek. Régenvolt érzések. Hiába: az ész ha felejt is, a szív sosem. Míg csak ver, emlékszik mindenre. Az első ölelésre, az első kedves szóra, az első szerelemre. A legszebb pillanatokra és a legszörnyűbbekre. Az első csókra - és az utolsóra. Mindarra, amiért érdemes volt élni, érdemes volt halni, érdemes volt küzdeni. Mindarra, ami az egészet hiábavalóvá, értelmetlenné, végeszakadttá tette. Nem hinném, hogy lesz még egy ilyen. Ami túl szép, hogy igaz legyen, sosem történik meg kétszer.
Nem kell, hogy öleljen két kezed Nem kell, hogy rámragyogjon két szemed Nem kell, hogy csókold az arcom, a szám Nem kell, hogy szeress, hagyj itt, babám
Nem kell, hogy azt mondd, sosem hagysz magamra Tudom, hogy utam végül egyedül visz valahova Nem kell, hogy ígérd, szeretni fogsz örökké Csak idő kérdése s érzésed előttem foszlik semmivé
Ne hulljon könnyed, nincs rá érdemem Lesz más, kinek tiszta szívből mondod: "szerelmem" Maradnék, igen, örökké is, akár tovább De nincs választásom, mennem kell előre, mindig csak tovább
Ne felejts, ha nem akarsz, szívem nem kötelez De ha emlékemtől csak kín borul rád, feledj, ne ellenkezz Vesztettem, nem kaphatok békét, démonok üldöznek De ha mélybe zuhanok is, tudd, szívemben sosem feledlek
Szerelmem leáldozott Férfiasságom feltámadott Nem kell szerelem Hagyjatok élni Nem kell, hogy bőgjünk Ki akarok férni E tönkrevágott világból A szerelem ártó, idényjellegű Az élet ennél többrétű A szív elvan, csukott ajtók Mögött vígan borozgat Míg az asztal alá hajolva Sebeket nyalogat Nem érzem szívemet De nem is kell érzés Így legalább eláll Végre a vérzés Haljon a mai nap, éljen a ma Ne is gondolj soha a tegnapra Vége van, ennyi volt, elég a múltból Kelj fel, tüzes lélek, hűvös hamvadból Égesd fel ezt a büdös világot Kreálj belőle bűzös valóságot Feledd el a valaha volt régi szép jóságot Mi szép volt, sose volt igaz Legyen elég neked ennyi sovány vigasz Elvetélt szív, halvaszületett emóció A józan észnek ma van a vakáció!
...akkor nincs mit tenni. Egyszer minden véget ér. Az örök szerelem, a közös tervezgetés, az öröm, a bánat, az élet, a halál, minden. A céljaink is csak addig élnek, amíg mi, nem tovább.
A mór megtette kötelességét, a mór mehet - ahogy mondani szokás. Megtettem, amit csak tudtam. Kitartottam. Tovább is ment volna, de azt mondta, ennyi volt, nincs tovább. Így, valaminek a vége után nem tudok sok mindenre gondolni. Következzen itt inkább két SS-szám (a félreértések el nem kerülése végett írtam így):
Nem látsz: nem is létezem A Sötét az én életem Hol én járok, te nem tudod Szűk szemmel nem láthatod De kinyitni úgyse mered Ha elmegyek is melletted Szemed úgysem rám veted Mert számodra Nem is létezem...
Megint írok. Megint azért, hogy megosszam egy fordításomat. Nem olyan rég valaki linkelte chat-en a Poets of the Fall-tól a Carnival of Rust-ot. Csodálkoztam. Engem a legtöbb szám nem szokott rögtön, első benyomásra megfogni, de ennek sikerült. A szomorú dallama... elképesztő. Hát még a videoklipje! Nem csoda, hogy díjnyertes lett (nem emlékszem, milyen díjat nyert).
Már legalább egy hete lefordítottam, de csak most jutott eszembe az, hogy itt közzétegyem a tisztelt rockrajongóknak, mégpedig egy személyes okból. A héten különös érzés tört rám. Sétáltam az utcán, és váratlanul meglepett az érzés. Az érzés, mely szívbe markol és szorít. Az érzés, mely azt mondja, olyan egyedül vagy ebben a világban, mint az ujjad. Hiába van valakid, akit szeretsz, és aki nagyon szeret, ha majdhogynem a világ másik felén van, és az egyetlen mód, hogy kapcsolatot tarts vele, a személytelen internet. Így olyan érzés, mintha az egyszeri lány a meséből kilépve, kezében két szitával azt mondaná: "hoztam is neked, meg nem is; kaptál is, meg nem is". Igen: kaptam is sok mindent, de ugyanakkor úgy érzem, semmit sem kaptam. Hiányérzetem van. Hiányzik egy ölelés. Semmi szex. Csak egy ölelés. Egy meleg, szívből jövő, csordultig szeretettel. Egy olyantól, akit szeretek és akiben megbízok. De tudom, ez még sokáig, nagyon sokáig hiány marad.... Ha nem történik valami csoda.
Íme, a szám és fordítása, ami ezen érzések közepette újra és újra lejátszódott a fejemben:
És íme, ismét azért írok, hogy megoszthassam veletek újabb két dalszöveg-fordításomat a Sonic Syndicate-től. Egyebet nem tudom, mit mondhatnék még... ja igen: ezt a két fordítást Diónak ajánlom, mert olyan jól elbeszélgettünk (pár perces szünetekkel :) ). Remélem, még fogunk újra valamikor. A videoklipeket is mellékeltem, ha minden igaz, látszanak is. Sosem ágyaztam még be videókat webes felületen, szóval nézzétek el nekem =)
Hát, nem szokásom, hogy idejárok, de a minap megláttam a Sonic Syndicate frontember-váltásáról szóló cikket és a videklipet, ami, hát, így utólag egész megtetszett, bár a régebbi számaikért rajongok igazán, főleg a keményebbekért, mint a Soulstone Splinter vagy a dallamosabb Power Shift. Alant a Burn This City dalszövegfordítását olvashatja az, aki idetéved:
Égjen a város
Élünk még? Mert az a hír járja Hogy tegnap meghaltunk Akkor most rohadunk? Hol vannak sírjaink?
Ez az egész egy hazugság Robotok s rutinok építette fellegvár De ma este rájuk uszítjuk a mételyt
ÉGJEN A VÁROS - HADD TUDJÁK MEG, HOGY ÉLÜNK ÉGJEN A VÁROS - TÉRJEN VISSZA A FÉLELEM HOGY ALUDHATNÉK, HA ELHOMÁLYOSÍTOD A KÉPET A SZEMEM ELŐTT? MINDIG KITALÁLNAK VALAMIT, HOGY ÚJ FEGYVERT SZEGEZHESSENEK RÁNK NAGY LEVEGŐT VESZEK, LESZ MÉG IDŐM ALUDNI, HA MEGHALOK CSAK ÍGY LEHET ÖRÖKKÉ MINDEN? A SZEMEM ELŐTT
Nem akarok a végre gondolni Mikor az út még csak most kezdődik Úttalan utakon át Vagy csak ennyi volt, nincs tovább? (Tovább!) Nem fogok kioktatni Senkit se, hogy legyen sztár Ujjamat a ravaszra emelem S egyenként lövöm szét mindet Akkor tudunk ordítani? (Igen!) Elég hangosan, hogy felébresszük A társadalom zombijait Akik ma irányítanak?
ÉGJEN A VÁROS - HADD TUDJÁK MEG, HOGY ÉLÜNK ÉGJEN A VÁROS - TÉRJEN VISSZA A FÉLELEM HOGY ALUDHATNÉK, HA ELHOMÁLYOSÍTOD A KÉPET A SZEMEM ELŐTT? MINDIG KITALÁLNAK VALAMIT, HOGY ÚJ FEGYVERT SZEGEZHESSENEK RÁNK NAGY LEVEGŐT VESZEK, LESZ MÉG IDŐM ALUDNI, HA MEGHALOK CSAK ÍGY LEHET ÖRÖKKÉ MINDEN? A SZEMEM ELŐTT
Én még látni akarom a fényt (látni a fényt) Ragyogó fényét szememben érezni
Könnyű elfutni Hová megyünk, nem tudom Ne nézz vissza, míg velem vagy, túl fogjuk élni
ÉGJEN A VÁROS - HADD TUDJÁK MEG, HOGY ÉLÜNK ÉGJEN A VÁROS - TÉRJEN VISSZA A FÉLELEM HOGY ALUDHATNÉK, HA ELHOMÁLYOSÍTOD A KÉPET A SZEMEM ELŐTT? MINDIG KITALÁLNAK VALAMIT, HOGY ÚJ FEGYVERT SZEGEZHESSENEK RÁNK NAGY LEVEGŐT VESZEK, LESZ MÉG IDŐM ALUDNI, HA MEGHALOK CSAK ÍGY LEHET ÖRÖKKÉ MINDEN? A SZEMEM ELŐTT
ÉGJEN A VÁROS - HADD TUDJÁK MEG, HOGY ÉLÜNK ÉGJEN A VÁROS - TÉRJEN VISSZA A FÉLELEM MOST MÁR LÁTOM, A FORDULÓPONT ITT VAN, A SZEMEM ELŐTT
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
