És ne takard el a szemed
Még akkor sem, ha nem találod most még a helyed.
Ne veszítsd el a fejed
És ne takard el a szemed
Hidd el, hogy szükség van itt rád."
BlogA short description about your blog08 Mar, 2010
"A szerencse jár nálad is, minden nap ha húzod a szádat is!" Teljesen igaz, minden szó igaz. Minden nap történik valami. Valami jó. Ne mindig a negatívumot nézd. Süt a nap? Húzzuk be a függönyt a buszon.. Istenem, nehogy egy kis fény érje az arcod! A végén még lenne egy egészséges színed. S lenne pozitívum, amit a napnak magának tulajdoníthatnál. De nem.. Nézz ki az ablakon, a százszor látott táj sem lehet unalmas. Miért alszol? Elfoglalod a másik helyet is, zenét hallgatsz. Nem szeretnél beszélgetni? Nyitni a másik felé? Nem. Persze hogy nem szeretnél. Igazából nem vagyok túl pozitív beállítottságú, de egyre inkább olyan impressziók érnek, amiket egy behúzott függöny sem tud eltakarni. Nem panaszkodom, élem amit kaptam, amit megszereztem azt élvezem, mosolygom mert könnyebb így. Néha elfog a szomorúság és nem tudom megmagyarázni hogy mi az oka.. arra gondolok nem jó ez így, s próbálom az eszem helyretenni. Újra mosolyogni. Szépen szólni. Segíteni. Pihenni. Dolgozni. Dolgozni. Dolgozni. Az életemért. A családomért. A jövőmért. Nem sírva és keseregve. Ma is tanulnom kell. Kell, mert ez a dolgom. A felnőttek (S régen nem értettem..) nem hiába mondják, hogy tedd azt ami a dolgod. Egyszerűen el kell végezni, így is-úgy is. Akkor nem jobb, ha kedvvel állsz a munka élére? Így kell az emberek mellé is állni. Ha nem muszáj nem szólok. Pedig nagy a szám. Akkor beszélek, ha mondanivalóm van, akkor hallgatom a zenét ha igénylem, akkor alszom ha fáradt vagyok. Itt minden a tiéd is. Miért nem hiszed el? Ugyanolyan csodálatos vagy. Miért nem látod? Legalább ugyanaz jár neked is, mint a másiknak. Értsd meg. Mindenki más is dolgozik. Tedd azt te is! Meglesz mindened! :) Egy perc alatt. Fontos vagy. Mindenki fontos. :) "Ne veszítsd el a fejed És ne takard el a szemed Még akkor sem, ha nem találod most még a helyed. Ne veszítsd el a fejed És ne takard el a szemed Hidd el, hogy szükség van itt rád." 28 Feb, 2010
23 Feb, 2010
Tudom, néha bunkó vagyok. De kérlek, nem vagyok ettől még antiszoc, kiállok én magamért ha kell, meg érted is. Nem kell cserébe semmi, csak ne akarj egy ropival világot váltani, mert ha most meg is haragszol, hát őszintén mondom, az úgy nem fog menni. Két ropival sem, nem nem.. ..mert valahogy sejtem hogy az futott át az agyadon. Csomaggal sem. Ha nyers is vagyok, azt is csak magadnak köszönd és tanuld meg, egy skorpió (az vagyok) soha nem hibás semmiért. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te vagy a hülye, de ha már magadra vetted, akkor mindegy.. ha meg nem, akkor meg mégiscsak kellene.. Ennyi voltam mára, néha túl sok is talán, de amíg elviselem magam, addig neked nem kell erőlködnöd. Kösz. 22 Feb, 2010
Miből maradsz ki, ha nem tartasz velem? Semmiből, mer' én csak az utam keresem. Ti előrébb jártok, mint én, ti vesztek kézbe, F.A. csak a képregény. Gyűrött, kopott külsővel fura belső. Prototípus vagyok, azaz az első, mikor ti rég boldogok lesztek, én rég nem, és nem is emlékeztek rá, hogy értetek éltem.' FankaDeli Mondom akkor a sajátom, már belátom, a játék nem a világom. Rossz körnél neveztem, a játékot elvesztettem, lehúztam még azt és elmentem. Sötét volt és hideg, megálltam de minek, majd mentem tovább. Sóvárgó szemmel néztem, a csillagok boldogok, rájöttem később, én is ott lakok. Majd ragyogok néktek, üdvösség rátok, s gondoljátok Csí inkább átok.. hát gondoljátok bátran, útközepén vertem fel a sátram. Mert nekem így a jó, meg a kellemes, s hogy nem vagyok szellemes, az sem az én hibám, tanuld meg, egy skorpió sohasem hibás. Esőfelhő lehetnék víz nélkül, boldogságot hozó szív, ész nélkül. Rohanó és fesztelen, kábult és esztelen. Megyek mert jönnek mások, szebbek és jobbak, térítők és átkozottak, illúzió keltők és rombolók, de én vagyok az a torpedó, pedig nem megy a játék, valahogy mégsem érdekel, én tövig nyomom, te fékezel.. Megrántom a lábad és elesel, s magaddal viszel mert ott álltam, én meg csak kiabáltam hogy, Sóvárgó szemmel néztem, a csillagok boldogok. Sóvárgó szemmel néztem, pedig én is ott lakok. Elmondtam a sajátom, s belátom ha hibás, Csill voltam egyszerűen..ki más..? Csilla
06 Feb, 2010
A porból lettünk és porrá leszünk, akkor is ha BigMac-et vagy kólát veszünk. Fogadkozunk, hogy mindent jóvá teszünk. Kapaszkodunk, de csak a tapasztalat által kiedzettnek marad falat. Ha elengedik a kezedet, csak magad maradsz. Tudd, hogy ki van ellened, a jellemen látszik, falkában járnak, mint a Gestapós nácik. Habzik a szájuk a saját igazukért, és mindent megtesznek a saját vigaszukért. Reklámozzák, terjesztik, beszippantják az agyadat, megerjesztik. Megrágják, kiköpik, a lelkedet kitömik, kenuval az űrbe a magamfajtát kilövik. Én egész éjjel szedem a pirulákat, beteg ez a világ, őrültnek titulálnak. Ha nem állsz be a sorba téged is kiutálnak, hogy haljanak meg, hogy halljanak. Nekem nem kell a lé, hogy a gádzsik faljanak, én az a fajta vagyok, akit soha se hajtanak. Hajt a vérem de sose hajtok fejet, tudom hol a helyem, megtanították a terek. Itt a székelyek fattya, mindenki bekaphatja, Én onnan jöttem ahol meghal a magadfajta. Ti azzal védekeztek, amit ti adtatok, de én magam miatt élek és nem miattatok. Ti a múltat eszitek, én a jelent zabálom. Azt teszem amit ti, tudat alatt fejben, a saját kenyeremet aprítom a tejbe... 01 Feb, 2010
Tölteni a tárat, és rombolni a várat, amit csak a szavakból építettem, két kezemmel hozzá semmit nem tettem, vertem magam mekkora vagyok, az úton pedig csak visszafelé haladok. Mert elakadtam egy kőben és nincs erőm arrébb rúgni, olyan jó volna egyszerűen csak elhullni, elaludni, múlni mint a pillanat, dobogni egyszer a szívben egyszer a szív alatt.. akkor tudom hogy élek és éltem, végre vége ennek, minden fény bántó a szemnek. Az enyémnek, nem látok már tisztán, olyan leszek mint az irodalomban megőszült Trisztán.. életre halálra menjen a harc, csak ebben a csatában egyedül vagyok az arc. Nem fogadtam magam mellé senki mást, nincs nálam gyalogos, nincs lovas száz. Csak én egyedül, a hibás, a kínzás előidézője, a szavak gyilkosa, a mondatok fertője. A háború vége még messze van, a mocskos gondolatok szerte, olyanok mint a katonák, csak menetelnek előre, nem néznek hátra, támadásra várva. Mondom utoljára, s mondom utoljára.. utoljára.. utoljára.. "Tiétek a gyűrű, enyém a tok... egy tok, egy üres tok életem summája!" 22 Jan, 2010
Ki mire képes azért hogy megkapjon valakit? Nem kedves kis gesztusokra gondolok. Kit érdekel, hogy megveszed-e a kedvenc csokiját és a párnájára rakod. Hatalmas áldozatra.. bár ez is relatív, hogy kinek mi a hatalmas... Felvennéd a Judaizmust egy férfi/nő kedvéért? Elhagynád a Karácsonyt érte? Főznél 30 maceszgombócot hogy 4, a megfelelő méretű legyen? Lenne Hanukád vagy Sabbathod.. Lennél más állampolgár csak azért, hogy megfelelj a választott ember állampolgárságának, vagy vallásának? Mert így felelhetsz meg az emberednek is. Érted mit kérdezek? Egyszóval feladnád az életed valakiért? Feladnád a múltad a jelenedben, hogy a jövőbe mehess? Feladnád azt ami vagy, hogy azzá válhass ami lehetnél? Képes lennél rá? Vagy egyszerűen kérdések nélkül , válaszok nélkül, indokok nélkül megtennéd azt amire kevesen képesek? El kell dönteni, hogy mennyit ér a múltad. Mennyit ér a jelen és mennyit ér a jövő. A Judaizmust csak példának okáért írtam, Elizabeth Taylor pl. megtette. De Te! Te megteszed? Adnád magad valamiért cserébe? Én nem adnám semmiért, de egy darabot adnék.. Programozod magad hogy megfelelj. Kellesz vagy nem, előbb emlékezz.. Rajta áll hogy mész-e, vagy maradsz. Hogy összetartozol-e valakivel, vagy sem. Titkold el, vagy kiabáld ki, a lényeg ugyanaz marad. A döntés eredménye. Hajt-e téged hogy jobb lehet, érdekel-e ha nevetnek miatta, ha rajtad nevetnek..? Ha itt maradsz.. ha mész? Nem csak a magad sorsáról döntesz, akivel érintkezel, azt is befolyásolhatod. Ha tudod..és jól csinálod. És nem teszed tönkre őt. Kötsz alkut vagy nem, vigyáznod kell.. és ha döntöttél, akkor már nem megállni, visszanézni.. aki hátra néz, vagy lefelé, az könnyen elveszti az egyensúlyát.. Én döntöttem, és nem kötök alkut. "Döntöttem már vége, elég, most játszon más!" 03 Jan, 2010
Író nem vagyok, írogatok ezt-meg azt, több kevesebb sikerrel, hangzatos szavak használatával, olyanokkal is, amiket nem mindenki ért. Igen, mondhatnám hogy magamnak írok, mert végül is nem hazudok ezzel. Csakhogy mint tudjuk, a legtöbb ember érdekember. Kell hogy elismerjék. Esetenként szólok, ha olyat írtam, ami valakinek fontos lehet, de soha nem tárom a nyilvánosság elé hogy itt vagyok, tessék olvasni, megdicsérni, igen, Én erre is képes vagyok. Na ne, hagyjuk ezeket.. Annál is inkább, mert olvasni ritkán olvas az ember. Egyszerű a válasz, a 20-as évek televíziózás történetét többek között Greta Garboval megnyitotta.. s ez a mindenki által sokat "olvasott könyv" azóta sem zárult be. Az audio-vizuális forma, mindannyiunk nagy szerelme, imádjuk látni és hallani azt, amiről eddig csak olvastunk, és mivel nem kell elképzelünk semmit, a médiatársaságok, könnyen megoldották a gondolkodás nélküli világot. Csúnya dolog amit mondani fogok, de Isten Éltesse őket. Megannyi szórakozást nyújt, és olyan élményt, amit könyv nem mindig ér el. Ennek ellenére tessék többet olvasni, és a könyvekre gondolok. Nem, nem a pletykalapokra, aminek elejét végét kiolvasva, arra jövünk rá, hogy.. Valaki, kérem, lőjön fejbe! 02 Jan, 2010
Vajon ha mindent összeadunk vagy kivonunk, megkapjuk a várt eredményt? Segít eligazodnunk az élet útjain? Működhet matek nélkül a dolog, vagy működik de ügyet sem vetünk rá? Majd azt mondtam, a nyelvtanon is múlik.. elő kell vezetnünk a dolgokat. Jön az irodalom, hogy hogyan is vezessük elő.. Minden csak tantárgy kérdése. Észre sem vesszük s tanulunk. Nem kell ehhez Iskolapadba ülnünk.. Kémia, a legszebben tanulható tárgy. És a legnagyobb bukások egyikét is jelentheti.. nem tanulható. A kémiát valaki vagy érti, vagy nem. Nagyon szeretem ezt a tárgyat, de.. újra és újra, ugyan annál a tételnél hasalok el.. A továbbiakban inkább nem tanulnék. 22 Nov, 2009
Minden erőfeszítés, minden gondolat, soha nem hallom, ha valamit mondanak. Nem figyelek oda, csak egy valami jár az eszemben, hogy került egy gondolat a fejembe. Így lett két téma benne, ez, és egy másik, vajon miért van az, hogy semmi sem számít? Pedig, nem vagyok ilyen, Én igazán témázgatok mindenen, de ha már nem fontos semmi sem, akkor ott gond van, szerintem. Várok szépen, jönnek a napok, kiderül ezektől élek-e, vagy halok. Nem is az a fontos, most ez rímel-e. Az a lényeg, engem érdekel-e. Lényeg, hát hogyne, s fényképeket nézek, azt hiszem, nem emlékszem, hogy nevettem így régen. Mint azokon a fotókon, mikor kicsi lány voltam. Csillogó szemeimet, már akkor is százszor kisírtam. Mintha tudtam volna, s dehogy tudtam. Így lett fehér blúzból, kék szoknyából a múltam. Nem vagyok a régi, bár akkor sem voltam új. De akkor maximum, a pelenkám volt a nagy súly. Amit hordanom kellett.. mert kellett, így visszagondolva, ezen sem nevetek. Mert, nem is olyan vicces, mikor egy kislány a fa mögül ki les. Most már, igazán mindegy, ez már így marad, a fénykép fénykép, az emlék, emlék marad. A távolság sem a régi, gyalog tettem meg egy csomó utat, néha volt valaki, aki irányt mutat.. ma már egyedül vagyok, anyukám szerint felnőtt.. micsoda szavak ezek, egyedül menni, mégsem merek.. |