A porból lettünk és porrá leszünk, akkor is ha BigMac-et vagy kólát veszünk.
Fogadkozunk, hogy mindent jóvá teszünk. Kapaszkodunk, de csak a tapasztalat által kiedzettnek marad falat. Ha elengedik a kezedet, csak magad maradsz. Tudd, hogy ki van ellened, a jellemen látszik, falkában járnak, mint a Gestapós nácik. Habzik a szájuk a saját igazukért, és mindent megtesznek a saját vigaszukért. Reklámozzák, terjesztik, beszippantják az agyadat, megerjesztik.
Megrágják, kiköpik, a lelkedet kitömik, kenuval az űrbe a magamfajtát kilövik. Én egész éjjel szedem a pirulákat, beteg ez a világ, őrültnek titulálnak. Ha nem állsz be a sorba téged is kiutálnak, hogy haljanak meg, hogy halljanak. Nekem nem kell a lé, hogy a gádzsik faljanak, én az a fajta vagyok, akit soha se hajtanak. Hajt a vérem de sose hajtok fejet, tudom hol a helyem, megtanították a terek. Itt a székelyek fattya, mindenki bekaphatja, Én onnan jöttem ahol meghal a magadfajta. Ti azzal védekeztek, amit ti adtatok, de én magam miatt élek és nem miattatok. Ti a múltat eszitek, én a jelent zabálom. Azt teszem amit ti, tudat alatt fejben, a saját kenyeremet aprítom a tejbe...








































































