Blog

Az ég felé nézett és így kiáltott:

-Anel te átkozott! Hol voltál mikor Amnitziel lépre csalt? Aidát miért nem vezetted?!

Nem jött válasz akárhányszor is kiáltott az ég felé. Düh és bosszú mérgezték meg szívét és megértette, hogy Malkidiel kettős játékot űzött. Kiszabadítása csak az álnok terv része volt.

A Moderátor: A Közösség szavazata alapján megválasztott, és az Admin által kinevezett személy. Személy, tehát létező, élő organizmus, emberi lény.

Ami megkülönbözteti a többi Felhasználótól:

Mostanában bele szaladtam megint egy – két nagy megmondóba. A hatalmas csőlátásra való tekintettel úgy gondoltam, belinkelem egy korábbi bejegyzésem.

Gondolom, hogy ezt is le szarják, de lehet valakit érdekelni fog.

Magához tért és a cigarettájáért nyúlt. Rágyújtott, berúgta a gép gombját, feldobott egy kávét. Így indult minden napja. Mérgesen nyugtázta, hogy megint egy átkozott nap következik. Rohadt cég… Megint meló a semmiért. Nem baj… Próba lesz a hétvégén. Cigi, kávé van. Mi kell még? Semmi másra nincs szüksége. Volt már sokkal rosszabb is. Van hol aludni. Van hol zenélni. Mást meg nem is érdemel, s kap az élettől. Minden nap megkérdezte magától: ,,Te még élsz rohadék?”. Egy elve volt, amit szüntelen észben tartott.

„Hiba azt hinned, hogy elbújhatsz egy mosoly mögé. Nem hiszek a dicséreteknek, a kézfogásnak. Inkább legyél igaz ellenség, mint egy hazug barát.”

 Tizenhét éves korától egyedül élt. Megtanulta, hogy senkire nem számíthat és nincs is szüksége senkire. Haragudott mindenre és mindenkire. Csak a zenében talált megnyugvást. Csak a zene iránt volt alázattal. Minden mást elhanyagolhatónak tekintett. Nem akart családot és gyereket. Nincs Nő akiben bízna. Aki társ lehetne. Ilyen nő nincs.  Nem akart sokáig élni se csak végig pörögve.

Fogadalom Psychasthenianak (PanzerPaul)

Őrizlek, megóvlak, szeretlek, míg élek,

Nem halok meg, míg élsz ez volt az ígéret.