Blog

Mostanában bele szaladtam megint egy – két nagy megmondóba. A hatalmas csőlátásra való tekintettel úgy gondoltam, belinkelem egy korábbi bejegyzésem.

Gondolom, hogy ezt is le szarják, de lehet valakit érdekelni fog.

Magához tért és a cigarettájáért nyúlt. Rágyújtott, berúgta a gép gombját, feldobott egy kávét. Így indult minden napja. Mérgesen nyugtázta, hogy megint egy átkozott nap következik. Rohadt cég… Megint meló a semmiért. Nem baj… Próba lesz a hétvégén. Cigi, kávé van. Mi kell még? Semmi másra nincs szüksége. Volt már sokkal rosszabb is. Van hol aludni. Van hol zenélni. Mást meg nem is érdemel, s kap az élettől. Minden nap megkérdezte magától: ,,Te még élsz rohadék?”. Egy elve volt, amit szüntelen észben tartott.

„Hiba azt hinned, hogy elbújhatsz egy mosoly mögé. Nem hiszek a dicséreteknek, a kézfogásnak. Inkább legyél igaz ellenség, mint egy hazug barát.”

 Tizenhét éves korától egyedül élt. Megtanulta, hogy senkire nem számíthat és nincs is szüksége senkire. Haragudott mindenre és mindenkire. Csak a zenében talált megnyugvást. Csak a zene iránt volt alázattal. Minden mást elhanyagolhatónak tekintett. Nem akart családot és gyereket. Nincs Nő akiben bízna. Aki társ lehetne. Ilyen nő nincs.  Nem akart sokáig élni se csak végig pörögve.

Fogadalom Psychasthenianak (PanzerPaul)

Őrizlek, megóvlak, szeretlek, míg élek,

Nem halok meg, míg élsz ez volt az ígéret.

8:26 ..Várom a hóhérokat. Várom a hívásod. Talán most jönnek, talán egy óra múlva. Ismét elönt a düh, mert most meg vagyok kötve. Én fogok szenvedni más hibájából. És most először nem csak én egyedül, mert tudom, hogy lesz, akinek hiányozni fogok. Neked…

Emlékszel beszéltünk arról, hogy mi lenne, ha két agy kapcsolódna. Hát most lesz időm foglalkozni vele. Hamarosan túl sötét lesz. Sötétebb, mint valaha. Meg kell tanulnom élesebben látni. Élesebben hallani. Túlélni a rám nehezedő magányt és a millió gondolatot.

Leküzdöm, mint megannyi mást eddig. A barátomért. Érted…