Nincsenek kérdések, csak támpontok. A legújabb nézőpontot Bori Sanyitól, a Watch My Dying zenekar tagjától olvashatjátok.

"Üdvözlöm az olvasókat!

Az abortuszról nagyon rossz véleményem van. Kicsit körbenéztem a témában, megnéztem néhány statisztikát, hogy megelőzzem a tipikus ellenvéleményeket, meg az ezzel kapcsolatos liberális köcsögségeket. Magyarországon 2008-ban 99000 gyermek született és 44000 gyermeket vetettek el (120-at naponta). Ez annyit tesz, hogy száz terhességre 45 körüli terhesség megszakítás jut. Ebből az erőszakosan fogant gyermekek ill. az egészségügyi okokból megszakított terhességek száma elenyésző, mindössze 1 % körüli, a 18 év alattiakra jutó abortusz pedig néhány százalékra tehető (a kettő együtt nincs 10%). A többit 18 év feletti egészséges nők végzik el férfiak unszolására, anyagi helyzetre, iskolai vagy munkahelyi karriertörésre és hasonlóakra hivatkozva. A nők, ha gyermeket várnak, nem „terhesek”, hanem „áldott állapotban” vannak. Még az anyagi test szintjén is boldogsághormonok szabadulnak fel bennük. Mindenki kedvesebb és figyelmesebb lesz velük, terhességük alatt rájuk mosolyog az élet, szülés után pedig a baba. Egy reménytelen helyzetben még az örökbeadást is sokkal jobb megoldásnak tartom a magzat elpusztításánál, nem beszélve az átmeneti nehézségekkel járó, de megoldható helyzetekről. Neked hány barátod, esetleg testvéred van, aki „rosszkor jött, nem akart gyerek”? Lehet, hogy te is az vagy. A gyermek nem a szülőé, és nem a szülőért van, hanem egy független egyén, saját tudattal, saját sorssal. Az abortusznak igazából nem is kéne léteznie, fel se kellett volna merüljön, mint lehetőség, de a Föld egy ilyen hely, ide ezt a lapot is leosztották.

Az állatkínzás egyértelmű, ezért nem is szólok róla. A vágóhíd (és a klinikai állatkísérlet) tulajdonképpen legális állatkínzás, ahol az állatok szenvednek és elpusztulnak. A lakto-vegetáriánus étrend egészséges, és a húsban levő fehérjék, a vas és a szén-hidrátok teljes mértékben pótolhatóak növényi táplálékkal, ráadásul a vegetáriánus ételek ízletesek is (nem rántott sajt, meg sültkrumpli, és nem is pitypang a kertből). A témáról vitatkozni nem szeretek, mert az esetek nagy részében a vitapartner és jómagam közül én vagyok az, aki volt húsevő is, és aki a vega étrend testi, egészségügyi és lelki oldalait vizsgálta, megtapasztalta, így személyes példával is tudom mutatni, hogy a dolog működik. Nem a test kívánja a húst, hanem a nyelv. Néhány vega év után az ember el sem tudja képzelni, hogy valaha húst evett. Nem, mindez nem azt jelenti, hogy az állatok fontosabbak az embernél, és nem kapok részesedést az állatvédők egyesületétől sem. Meg azt sem jelenti, hogy ha rá lennék kényszerülve, inkább éhen halnék, mint vadásznék. És nem haragszom a busmanokra meg az eszkimókra sem, sőt, igyekszem toleráns lenni a környezetemmel szemben. Ez azt jelenti, hogy momentán nem vagyok rákényszerülve, mert van más táplálék. És persze azt, hogy az állatok nem puszta dekorációk ebben a világban, hogy az emberek ne unatkozzanak annyira, és nem négy lábon járó kolbászok, hanem érző lények, akik félnek a haláltól. Igen, a növények is élőlények, akiket el kell pusztítani, amikor elfogyasztjuk, de a répa (szemben a homárral) nem visít, amikor forró vízbe dobod, mert nincs olyan fejlett idegrendszere és szervrendszere. Senkinek sem kell levegő-evővé válnia. Nem hülyének kell lenni, én csak annyit próbálok elmondani, hogy egy felesleges erőszakról, tehát állatkínzásról van szó, legalábbis egy vágóhíd esetében mindenképpen, ahol egyébként antibiotikumokkal tömött, rettenetes körülmények között tartott állatokról beszélünk, akiknek a húsa bevizesedik a sok tápszer miatt, így rendkívül egészségtelenek is. Az egyetlen szer, amit ilyen helyeken nem használnak, a fájdalomcsillapító, ami a vágóhídon a pénzkidobás kategóriájába esik.

Az egészségügyi célért végzett állatkísérlet számomra határeset, mert egyfelől nyilván beveszek gyógyszert, ha kell, másfelől viszont ha tehetem, akkor nem. Sajnálattal tapasztalom a nyugati társadalomban, hogy a természetes gyógymódnak nincs kiterjedt kultúrája, mert a modern tudomány nem ismer el semmi transzcendens létezést, amíg meg nem pillantja a mikroszkóp alatt, ami viszont lehetetlen.

A drogokkal kapcsolatban kevés a tapasztalatom, mert nincsenek ilyen irányú vágyaim, elenyésző alkalommal élek velük, mondhatni, nem élek velük. Se alkohol, se cigaretta, se drogok, se kóla, se egyéb, bár a tejeskávét szeretem. A dohányzás terén nézelődtem kicsit, mert kíváncsi voltam: Magyarországon évente 28000 állampolgár (19 percenként 1) halála hozható összefüggésbe a dohányzással. 2008-ban összesen 130000 ember halt meg, tehát minden 4-5. ember a cigaretta miatt. Ha körbenézek a zsúfolt villamoson ezzel az információval, ez azért elég kemény. Szokj le, szerintem. Persze van, akinek olyan a génszerkezete, hogy nem árt meg neki (annyira) a cigaretta, de ők vannak kevesebben. A sörrel, cigivel lázadó fiatalok a legviccesebbek. Ma már sokkal nagyobb lázadás konzervatív, történelmi múlttal rendelkező tradicionális értékek szerint élni, mint részegeskedni a klubokban, kocsmákban. Mint dalszerző, a kemény drogok segítségével végzett alkotás módszerén csak mosolygok magamban. Aki drogosan, vagy részegen tud jó dalt írni, józanul is tud, csak gyáva hozzá. Az LSD (és hasonlóak) tudásszerző eszközként való alkalmazását is nevetségesnek tartom. Nincs pirulába rejtett tudás, azt hallucinációnak hívják. Kék és piros pirula csak a mátrixban volt, de ott is egész más volt a funkciója.

Az öngyilkosság nyilván nem jó dolog, mit mondhatnék. Szerintem egyfajta „hiba a mátrixban”, ha már előjött ez a jó film. Az eutanáziáról meg a hősi halálról nem szeretnék beszélni, ahogy arról sem, amikor az ősi Indiában a nők tűzre vetették magukat férjük halála után, pláne nem arról, amikor már úgy lökték máglyára őket, mert maguktól nem akarták férjüket „követni”. Biztos vagyok benne, hogy az öngyilkosságok nagy része mögött valami ostobaság van, egy alapvetően kezelhető anyagi probléma, esetleg egy degenerált spirituális elképzelés. Hogy mi lesz az öngyilkosokkal haláluk után, erről lehet eszmét cserélni, vitatkozni. Akárhogy is van, én is azok közé tartozom, akik szerint az életünk közhelyesen fogalmazva egyfajta „iskola”, az öngyilkosság pedig egy bukott vizsga, amire gyáván el se mentünk. A következmény pedig jó esetben évismétlés, rossz esetben elkallódás hosszú időre. Így a probléma teljes mértékben megoldatlanul marad, amivel előbb-utóbb szembe kell nézni, mert az „érettségi” vizsgát úgyis le kell tenni.

A plasztikai műtét számomra nem különösebben izgalmas téma. Valószínűleg itt is arról van szó, mint az abortusznál és az öngyilkosságnál, miszerint az esetek nagy része nem különösebben indokolt. Egyébként tényleg olyan sok nő szalad szilikonokkal? Nekem ez nem tűnik fel a mindennapokban. De akinek ez kell, csinálja, nem érdekel különösebben. Viszont a kés alá önként feküdni akaró lányokat és fiúkat azzal az olykor megdöbbentő, de igaz jelenséggel bíztatnám, hogy Mindenki tetszik Valakinek. Jobb találni valakit, aki el tud fogadni, és jobb törekedni arra, hogy kimozduljunk a túlzottan test- és szexközpontú gondolkodásból, mint pl. óriásmellekkel bevonzani olyan férfiakat, akik ezt fogják a nőben szeretni, és ezt is csak egy darabig.

A háború természetesen nem jó dolog, ha a jelenséget egészében nézzük. Ugyanakkor, ha már itt kell élnünk, nem hiszek abban, hogy egy népnek oda kell fordítani a másik orcáját, ha támadás éri, tényleges vagy gazdasági. Tehát van olyan, amikor fegyvert kell fogni (ténylegesen vagy átvitt értelemben) akkor is, ha alapvetően háborúellenesek vagyunk, és erőszakmentességre törekszünk. Szerintem minden épeszű hétköznapi ember a békét és a nyugalmat keresi. A hazánkat egyébként nagyon féltem. A politika világát sose szerettem, ahogy tulajdonképpen ma sem, de a mostani helyzetben fontosnak tartom, hogy minél több ember állást foglaljon a világról és az országról, felvállalva a tévedés lehetőségét. Túl kéne már lépni ezen a leegyszerűsített gondolaton, hogy „minden politikus csak a zsebét tömi”. Az ország mostani állapotában rendkívül fontos a közélet, mert a jövőnkről van szó. Konkrétan kimondom, szerintem Magyarországnak most nemzeti radikalizmusra van szüksége, mert pillanatnyilag minden egyéb válasz csak tüneti kezelés. A radikalizmustól nem kell félni, inkább okosan és kellő önkritikával ki kell használni az ebben rejlő erőt. Véleményem szerint Európában vissza kellene térni a nemzetállamok rendszeréhez. Rendkívül fontosnak tartom a haza szeretetét, a nemzetek saját hagyományainak megőrzését és kölcsönös tiszteletét, a tradíciók ápolását. A „tipikus magyar mentalitás” kezdetű, negatív előjelű mondatokat azonnal abba kell hagyni! Büszkén nézek azokra az emberekre, akik nálam jóval többet törődnek a magyar kultúra ápolásával, mert ezek engem a tettek szintjén annyira nem vonzanak, és büszkén nézek minden kulturális jelenségre, ami magyar.

A liberalizmus eszméjét rendkívül veszélyesnek tartom, mert elkeni a bűn fogalmát, és legalizál, elfogadottá, egyenrangúvá emel olyan nézeteket, melyekről ki merem mondani, hogy a társadalomra nézve rövid vagy hosszú távon ártalmasak. Ilyen pl. az abortusz, melegházasság (főleg az örökbefogadási lehetőségük kérdése), drogliberalizáció, a kontrollálatlan szabad piac, a globalizált világkép, szexuális szabadosság hirdetése, a tőkeéhes és éhbérért dolgoztató multik, a kereskedelmi csatornák ostoba műsorai, és főleg a hazug, sokszor a bűnözők érdekeit védő jogrendszer. Nem mondom, hogy forduljunk magunkba és zárkózzunk el a világtól, csak annyit, hogy ne mi alkalmazkodjunk örökké, és legyünk tisztában saját értékeinkkel, és legyünk rá büszkék. Azt gondolom, hogy bűn egy rossz liberális ideológia mögé bújva külföldi kézre játszani az ország gazdaságát, a termőföldet, az ivóvizet. Különösen egy ilyen kritikus időszakban, amikor nyakunkon a környezeti válság is. Meg kell őriznünk természeti kincseinket, és a magunk kenyerét kell ennünk. Kínából importálunk hagymát, Hollandiából paradicsomot, aminél feleslegesebb környezeti terhet nem nagyon tudok elképzelni (a repülők rendkívül szennyezőek, a kerozin az üzemanyagok legalja, és ráadásul ott szennyez a légkörben, ahol a legtöbbet árt). A magyar liberális vezető politikai elit elképzeléseit ne is említsük, hogy mást ne mondjak, pl. az oktatásról, ami az utóbbi idők egyik legfelháborítóbb, leghazaárulóbb gondolata, ha egyáltalán lehet gondolatnak nevezni. A túlzott liberalizmus nem érték, mert nincs benne tartás, és elkeni a mindenkire egyformán vonatkozó szabályok fontosságát, melyek a társadalom működésének lételemei.

Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom rendkívül toleráns, és mindenkit befogad, aki hajlandó együttműködni a magyarsággal, származástól függetlenül (tán épp eme tulajdonsága miatt tűri ennyire ez a nép a jelen közéleti helyzetet is). Aki értékes tagja akar lenni ennek az országnak, nincs félnivalója, és itt a hangsúly az értéken van, nem a származáson. Fel tudok háborodni azon is, amikor valaki cikizi azokat az embereket, akik büszkék a magyarságukra. A magyarság nem genetika, hanem szív kérdése. Mindenki magyar, aki a mélyen spirituális magyar nyelven gondolkodik, beszél, és aki hazájaként, otthonaként, és főleg szeretettel tekint erre a földre és embertársaira, származástól, génállománytól függetlenül. Ha rólam kiderülne, hogy bármely egyéb nép leszármazottja vagyok, nem okozna zavart a magyarságtudatomban. Én így gondolkodom. Az elmúlt 50 év hihetetlen károkat okozott a nemzetnek. Elhazudják történelmünket, vesztesnek állítanak be bennünket, lábbal tiporják a nemzeti büszkeséget, ami véleményem szerint egy jól működő társadalom egyik legfontosabb alappillére. (Zárójelben említenék meg egy dicsőséges magyar történelmi eseményt, amit szégyenszemre nem tanítanak az iskolákban: pozsonyi csata, 907, akit érdekel, nézzen utána, megdöbbentő). Emberközpontúság, az egyéni értékek fontossága, a család, erőszakmentesség, a lemondás és a tiszta élet gyakorlása, otthon, nemzet, Istenbe vetett hit. Véleményem szerint ami ezen kívül esik, az hazugság és nem vezet sehova. Ezt persze azzal együtt mondom, hogy bennem is ott van a „kisördög”, amivel meg kell küzdenem minden nap (nem elég egyszer). Nincs sok jó válasz, sőt, az is lehet, hogy csak egy jó válasz van, én legalábbis hiszek az Abszolút Igazságban, bármi legyen is az. Ez mindössze annyit jelent, hogy szerintem a világot irányító szabályok és az e mögött meghúzódó erők mindenkire és egyformán érvényesek, azaz nem a hitünk dönti el, hogy pl. van-e Isten. Ha van, van, ha nincs, nincs, hittől függetlenül. Igenis vannak örök értékek, melyek minden korban értékek, és támpontok, amibe mindig kapaszkodhatunk.

A környezetvédelem szerintem a XXI. század legégetőbb problémája lesz. Félő, hogy háborúk fognak kitörni a termőföldért és az ivóvízért (mindkettőben kimagaslóan jó hely Magyarország). Én a városi életet fullasztónak találom, vettem vidéken egy faházat, ahol a feleségemmel és fogadott fiammal élek. Zöldségeket magunknak ültetünk nyáron, húst nem fogyasztunk, ami szintén környezetbarát dolog. Hogy miért? Sokan nem tudják (nem hiszik), hogy a húsipar (nem a disznót hizlaló nagyi otthon) általi CO kibocsátás nagyobb, mint az összes közlekedési jármű CO kibocsátása együttvéve. Nem beszélve arról, hogy az esőerdők nagy részét se a papírgyártás miatt vágják ki, hanem a húscélú állattartás (legelők) és szójatermesztés, takarmányozás miatt. Kimutatható, hogy egy egységnyi földterületen jóval több embert lehet jóllakatni növényi táplálékkal, mint a húscélú állattartással és az ehhez szükséges legelővel. Ha belegondolunk, ez nem túl meglepő, hiszen az állatokat fel kell nevelni, hizlalni, rövid életük alatt jóval több kg takarmányt fogyasztanak el, mint ahány kg ehető hús lesz belőlük (valahol olvastam, hogy Amerikában a kukorica 90%-át állatokkal etetik meg). De mi lenne a sok állattal, ha nem ölnénk le és nem ennénk meg? Akkor nem szaporítanák őket mesterségesen. Ha csak annyi húst ennénk meg, amennyi természetesen születne, megdöbbennénk, mennyire lecsökkenne a húsfogyasztásunk. A húsevés jelentős környezeti teher. Megjegyzem, oly méreteket ölt, hogy a pl. disznók vizelete, ürüléke is hatalmas problémákat okoz, nem tudnak vele mit csinálni. Nagyon sokat teszünk a Földért, ha csupán lecsökkentjük a napi húsadagunkat bármilyen csekély mértékben.

A családomban (ha csak lehet) nem használunk olyan vegyszereket és illatszereket, amiket állatokon teszteltek. Ezeket a legtöbb esetben olyan dobozba csomagolják, ami elbomlik. Így kapásból egészségesebb, humánusabb és környezettudatosabb tevékenységet gyakorlunk. És annyival nem drágább, nem igaz, hogy ezek megfizethetetlenek, sokszor azonos árú termékek. Nem utolsó sorban kerüljük (bojkottáljuk) az olyan import élelmiszerek vásárlását, melyek hazánkban is megteremnek. Hosszú távon csak így tudjuk erősíteni a hazai mezőgazdaságot, ami alapvetően fontos lenne, és egyben kímélni a környezetet. Ami jó a léleknek, jó a Földnek, jó az országnak. Az energia ráfordításunk minimális, a többletköltség szerintem nem is mutatkozik meg igazán. Gyenge pontom a műanyag szatyor, amit utálok, és szinte minden nap valamilyen módon találkozom vele, mert nem bírom elkerülni. Sok boltban már van lebomló is, ami talán nem is drágább, de ha mégis, akkor sem több húsz forintnál. Nem is értem, miért kellett egyáltalán kitalálni a lebomolhatatlan zacskókat. Aki ezt kifejlesztette, azt börtönbe zárnám emberiség ellen elkövetett bűncselekmény vádjával. Kiakaszt egy ilyen ostoba szar ötlet, pedig el tudom képzelni, hogy kitalálói és forgalmazói elégedetten néznek a tükörbe, hogy milyen okosak voltak, és mekkora szolgálatot tesznek az embereknek. Ez kb. az a kategória, amikor egy férfi lefekszik egy olyan nővel, akiről tudja, hogy Aids-es, de már nem bír a szexuális vágyaival. Itt az idő, hogy elővegyük jobbik énünket (az előző példában pedig a jobb kezünket, haha), ideális esetben a józan eszünket, mert minden tettünknek van valamilyen következménye.

A Watch My Dying zenei világának középpontjában nem áll direkt módon a környezetvédelem. Bár kétségtelen, hogy a zenekar nevének kiötlőiben határozottan ott volt az üzenet: Ember, vedd észre magad! A világot, a Földet, az országot tovább kell adnod gyermekeidnek. Ahogy most élünk, tulajdonképpen saját fajunk haldoklásának az asszisztálása, amiről nem akarunk tudomást venni, csak végignézzük. Az anyagi test mindenképp elpusztul, de ha tovább engedjük a hazug liberális eszmék terjedését, amit a mai közélet és média áraszt magából, akár politikai, gazdasági, vallási vagy kulturális szinten, akkor agyilag, vagy inkább szellemileg is halottak leszünk. Valódi szellemiség és lelki értékek nélkül pedig nemhogy jövő nincs, de jelen sem nagyon. Nem szeretnék zombitársadalomban élni, mert nem tudok emelt fővel utódaink szemébe nézni. Számomra ezt a figyelmeztetést jelenti a zenekar neve, nem pedig egy romantikus, metálos hülyeséget. Hamarosan megjelenik rólunk egy film, melyben az új lemez (Moebius) stúdiómunkáiba, illetve a magánéletünkbe és a zenekar életébe kaphattok betekintést. Aki egy Pantera-féle állatkodásra számít, nagyot fog csalódni. Számomra a Watch My Dying ereje épp az emberségében rejlik, mert sosem játszunk szerepet, sosem törődünk semmilyen elvárással, és bízom benne, hogy a műfaj durvasága ellenére átjön, hogy nem egy dekadens kultúra részesei akarunk lenni. Egyszerűen csak ordítunk valamiÉRT, mert suttogni, beszélni már nem elég. Gondolkodj és Érezz! Számomra ez a Watch My Dying üzenete.

A felkérést egyébként örömmel vettem, és azért tettem eleget, mert fontosnak tartom, hogy a mai fiatalságot gondolkodásra ösztönözzük."

Hozzászólások (3)

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

varga mária:

Sziasztok!! Az abortusz nem helyes de képzeld hány gyerek végezné kukában, megfojtva vagy nevelőotthonban.Nem beszélve rengeteg nőről kit a férje 8-honapos terhesen rugdos űt-ver! Sors ellemző vagyok ugyhogy rengeteg életet ellemeztem már.A nők 80%-a nem szűlne mégegyszer!!Ez az érem másik oldala!Nekem sincs de attol fűggetlenűl boldog házaságban élek évek ota.Én azt mondom ne egy gyerek kőssőn őssze senkivel hanem egymás tisztelete szeretete.Mi esetűnkben a sprituális fejlődés!!! Kőszőnőm:

Jelentem!

2009 06 05
Szavazatok: -1

Puskás Dávid:

Igen! Ide már tényleg ilyen megvilágosult eszmék kellenek. Merőben egyetértek szinte minden társadalmi,környezeti és talán politikai elgondolásban is, bár ezen a téren egyelőre nem tudok hozzászólni. Magam fiatal, falusi gyerek vagyok és az a véleményem, hogy ebben a krízis helyzetben ahol most vagyunk, szenvedünk...ezeket az írásokat kellene terjesztenie a médiának. Nem a sok mocskot és hazugságot árasztani tonnaszámra. És ha valaki tényleg, legalább egy kicsit épelméjű, biztos, hogy ezen elfog gondolkodni. Nem muszáj/kell mindennel, amit néhány eszéhez kapott ember leírt, és próbálta ezt az emberiség tudatára juttatni, mint esetünkben Bori Sándor, egyetérteni...nem kell feltétlenül mindenkinek vegetáriánusnak lenni, csak könyörgöm, legalább arra a kis kevésre ami jutott nekünk azokból a természeti, földi gyönyörökből, arra próbáljunk meg vigyázni! Köszönöm!

Jelentem!

2009 06 02
Szavazatok: +1

parancsmegtagado:

http://www.youtube.com/watch?v=rmKScssfbus - ez nem mond ellent neked (néhány helyen, enyhén), de gondolom hozzáadom. :) Más: azért a protekcionizmussal vigyáznék, sokkal többet exportálunk mezőgazdaságban mint importálunk, ha tömegessé válna a te hozzáállásod mondjuk Spanyolországban vagy Németországban, nagyot buknánk. Amúgy jó volt olvasni, jó ez a módszer, hogy nincsenek kérdések, csak vezérfonalak.

Jelentem!

2009 06 02
Szavazatok: +0

A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

Kisebbre | Nagyobbra

Elküldöm E-mailben (Regisztrált felhasználóknak)

Írd be a képen látható karaktereket

Küldés